Belesápadtam.
Tompa, színehagyott sziklacsonk tetejéről
néztem a tarka világot.
Fentről minden parányinak,
gyermekjátéknak látszott.
Törpék, babaházak,
néhány zöld pont, kis bogarak...
A semmibe nyúlva arrébb a tenger,
felette az Istenanya kék köpenye,
egyedül ez, csak ez tűnt igaznak,
a többi beleolvadt a tenyerembe...
Déli irányból vörös homokot,
Szahara üzenetét
hozta szemembe a szél,
a lég megfakult, szűnt az érzékelés...
Csak magam maradtam fent,
kifosztottan, üresen belül,
s belesápadtam.
Szárnyakkal menekülhetnék...
De merre, egyedül ?
A címet olvasva először megrémültem, hogy megint egy vers, ami nagyon távol áll majd Tőlem...
VálaszTörlésEhelyett, nagy élményt nyújtanak, gyönyörű és kifejező soraid... Nagyon élveztem minden sorát...
Csodálatos képekben mesélsz...
Köszönöm.
VálaszTörlésBár túlzás csodálatosnak nevezni a képeket... Csak leírtam, amit láttam és éreztem. :)
Esoteros: ezoterikus, vagyis belső, rejtett, titkos tudás.
VálaszTörlésHát onnantól, hogy ezt megosztottad, már rögtön nem az.:)
De most megint tippelek!
Én ezt nem tartom olyan jó írásnak, bár egyáltalán nem rossz.
Ebből fakadóan neked biztos tetszik, vagy tévedek?:)
Az esoteros görög szó, alapjelentése: befelé fordult, belső kör. Valóban ebből ered az ezotéria kifejezés. De a szó alapjelentésében nincs benne a tudás fogalma, sem a "titkos" jelző.
VálaszTörlésEz egy hangulatvers, és ha értelmezed a látszólag egyszerű képet, több van benne, mint ami felszínes olvasás után vélhető.
Nem, nem tartom jó versnek. :))