Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. május 8., vasárnap

A Magány ringyója

with 1 comment
Sötét éjszakában apró légzések,
egyre erősebbek, férfiasak, mélyek.
Felém közeledő árnyéké ezek
célpontja lettem, nyúlnak a kezek!

Átkarol engem; derekamon a tenyér,
zúzmarás lehelletet fúj az alak felém,
füstként körülvesz, párás lesz szemem,
lehűl a légkör, leszűkül a terem.

Hagyom magam. A parkettre húz,
óvatlan pillanatban pattan el húr.
Szédítő tánc ez, homály fedi a mindent,
dallamos akkordok hallatszanak itt bent.

Pislákol a fény, dübörög az üveg,
kopog a cipőm, gyorsul az ütem,
düböröd az ablak, az ajtó, a fal,
teste beszél:engem akar.

Vágy-ár zúdul felé, szakad a bilincs,
nő a feszültség, mozdul a kilincs,
nyikorog az ajtó, bekúszik a fény,
átölel minket, egyre közelebb lép.

Döbbenet ül arcomra mire a köd foszlik,
világos már nekem: te vagy az, most is.
Magány, a régi szeretőm, ki nem hagy el soha,
bánatom az élelme, testem az otthona.




1 megjegyzés:

  1. Kedves Orsolya!
    Érdekes megfogalmazása a magány érzésének. Tetszett a mondanivalója!Szépen végigvitted a páros rímet, azonban egy- két helyen, egy-egy betűnél mintha elírást
    ill. kihagyást tapasztaltam volna.

    VálaszTörlés

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.