Sir Gawain és a Vörös Sárkány

/Íme a lovageposz első éneke, jó szórakozást, majd a többi is jön/

Cantiga I

Feldúlta Szentfalu Iliont
Hős Ulysses, s a hellének hada,
Majd sebesen vitorlát bontott
S elindult szeretett Ithakájába.
Ám még előtte hosszan bolygott:
Része volt számos kalandban,
S szíve sohse nyughatott,
Mikor leheletét szegte a halál
Szép Ithakájától távol járt,
Nyugatra
Tartott az azúr vízen
Mikor elhagyta hajója,
Kóstolva ismeretlent,
Ahol Atlasz oszlopa
Ékeskedik fennen.

Ulyssesként bolygott sok lovag,
Keresve Krisztus Grálját,
Hogy felleljék Artúrnak
Megmentve királyságát,
Vitézi a Kerekasztalnak.
Megannyi szép név: Lancelot,
Parszifal, Erek, Galahad,
S testvére a királynak:
Sir Gawain, a hősies,
És fegyverhordó
Öccse Gaheris az erényes.
Gawainről szól ez az ének
Harsogva a nagy dicsőséget
Ami övezi
Derekát, akár kardöv
Arany vereteivel ékíti
S mint ragyogó mézsör
Tüzével szívem hevíti
De ha sok, meggyötör.

Wales-i Ercync útjain poroszkált
Mikor egy kolostorba ért Gawain
Amitől nem messze állt Caer Fawydd.
A kolostorban talált szállást
S a kerengő zöldellő kertéjénél
A szerelmesekként összeborúló
Boltívek alatt feküdt a sérült lovag
Bűz lengte be testét, iszonytató,
S a veres vértől volt iszamós.
Ezt látván Gawain megkérdezte:
"Mondd lovag! Ki tette ezt veled?"
S amaz ekképp zihálva felelt:
"A Vörös Sárkány volt bizony,
S sebeimet csak akkor gyógyíthatom,
Ha valaki bosszút áll rajta,
Mert odalett hitvesem, megkaparintotta,
Tanyáját üli jó váramban, Caer Ariconba'
S erejét gonosz varázslat adja."
Nem késett sir Gawain, gyorsan felelt:
"Bajnokot tovább nem kell keresned,
Megvívok én emez veres latorral
Átverem testét jó acél kardommal,
Mert hol egy nemes hölgy bajban,
Segít Gawain, a hölgyek bajnoka!"
Ekképp szólt,
Majd megkereste kíséretét
Fellármázva a kolostort
Elregélte fogadalomtételét,
S otthagyva csapot, papot,
Elindult Caer Aricon felé.

(Folytatása következik)