fájó csend
van köröttem
nem érzek mást
csak üvöltő magányt
Ott nyugodtan
hajtod álomra fejed
miután lezártál
egy újabb fejezetet
idilli életedben,
hol én csak
zavaró tényező lettem...
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Kedves Éva!
VálaszTörlésNa most akkor vagy van központozás, vagy nincs. Ha nincs, akkor sehol se legyen, valamint ne jelezzük a mondathatárokat oly módon, hogy az új mondatot nagybetűvel kezdjük. Főleg, ha a cím is kisbetűkkel van szedve.
Más egyéb hozzáfűzni valóm nincs. Langyos kis versike, amolyan se nem rossz se nem kimagaslóan jó. Nincs vele semmi kezdeni való. Verstanilag, grammatikailag, stilisztikailag nem látok benne hibát. Amit az elején leírtam, az megszívlelendő, de a vershez más gondolatom nincs (pedig már legalább két órája ülök fölötte).
P.
Kedves Éva!
VálaszTörlésMegerősíteni nem tudom mennyi értelme van (hacsak az nem, hogy két vélemény hangzik egybe), de a fentieket cáfolni sem tudom.
köszönöm a kritikát:)
VálaszTörlésÉn úgy vagyok vele,hogy élek a költői szabadsággal, ha valami keretek közé van szorítva, az nem ér semmit, szerintem.
Üdv,Éva
Onnantól, hogy versről, mint műfajról beszélünk, máris rögtön keretek közé szorulunk, mert annak van egy olyan szabályrendszere, hogy verstan. Ezen belül lehet élni azzal a bizonyos költői szabadsággal.
VálaszTörlésÉrtem kedves Balázs :)
VálaszTörlésVárom tőled a részletes,és építő kritikát, mert fejlődni így lehet :)