Kevélyen szónokol a Zsarnok,
Bömbölő orkán, kemény akarnok,
Kiszolgálják őt csalárdok és gazok,
Az emberek szenvednek és rabok.
Hazájuk már csak múló délibáb,
Az ember már csak koldus és élő báb,
Vágyaik mind-mind elenyésznek,
Arcukon fájó könnyek peregnek.
Ruhája csupa rongy és éhezik,
Cél nélkül él és ép csak létezik,
Keresi az ellobbant álmokat,
Feledi a kihunyt vágyakat.
Bámulja a tébolyult világot,
Dudvát talál nem illatos virágot,
A múltba a lelke még el-el látogat,
Felzokog hisz Ő csak nyomorgó áldozat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése