Eszmélések

Nekem, aki sokat gondolkodik a szavak jelentésén, eredetén egyik kedvenc szavam az eszmélés, vagy feleszmélés, mert ez olyan sok mindenre jó. Találni egy eszmét, s ráeszmélni, hol lóg ki a lóláb, vagy éppen hogy mennyire megállja a helyét remek kis játék úgy hiszem.

Sokszor kinevetem magam, hogy évezredes igazságokat összerakva a fejemben valami nagy és újszerű dolgot vélek felfedezni néhány másodperc erejéig. De aztán…

Jaj nem! Utána olvasok, és rendre kiderül, hogy bizony hátulgombolós voltam, vagy még az sem, amikor már valaki fejtegette azt, amit én éppen csak kapizsgálok. S már tudom is, hogy ebből az eszmélésből bizony nem születik ma új eszme. Megint csak feltaláltam a nagy semmit.

S mégis. Minden új ötletem valamicskét hozzáad egyéniségemhez. Alakítja világképemet, de legalábbis, mivel nem szeretek semmit sem annyiban hagyni, olvasottságomat növeli. Legalább. Ez is jobb, mint a semmi.

S ráeszmélek, hogy mégiscsak jó volt valamire a gondolat. Mehet a kamrába a többi közé.

Aztán a hétköznapok súlya visszanyom abba a különös állapotba, amikor csak a tudatom peremén jelennek meg kis gondolatok, érlelődnek eggyé a már jól megszokott, kényelmes kis ideáim. Mint a mesében a kis gömböc, aki felfalja szegény gazdáit szép sorjában, míg végül egyszer csak kifakad. Valahogy így képzelem el saját elmémet, aki rendre csak gyűjti magába mások nagy tudását, s ha kilakott a rengeteg tápláló gondolattal, kifakad, és pont. Nincs konklúzió. Vagy épp, hogy van. Tulajdonképpen nincs jelentősége.

Az eszmélés önmagába véve egy nagyon izgalmas szavunk. Rengeteg mindenre lehet feleszmélni, s ráeszmélni, minden egyes lélek a Földön megtapasztalta már milyen érzés rájönni valamire, meglehet, mindannyian mással kapcsolatban, mégis, ha a szót halljuk, pontosan tudjuk, hogy miről van szó. Hogy mit jelent e szó. Pedig mindannyiunk számára mást fog jelenteni, hiszen saját tapasztalatainkat vetítjük rá.

Aztán eszméléseinket nagy történelmi pillanatokban eszmerendszerbe foglaljuk, s megszületnek az ideológiák. Aztán a gyakorlat mást fog mutatni, s sutba dobni kényszerülünk azokat is. Egészen addig, amíg, nyakig ér, s egy huszáros mozdulattal lehúzzuk mindet a kanálisba. Néha azt is, ami még elfért volna a polcon.

Megint csak aztán egyes eszméket addig használunk, míg teljesen elkopnak, s már senki sem emlékszik, hogy mire is lettek kitalálva. Közhelyeket fabrikálunk. S nem szeretjük őket, valamiféle homályos negatív érzéseket váltanak ki belőlünk. S eleve elutasítjuk őket, mielőtt még bármit is adhatna nekünk. Pedig mi magunk ruháztuk fel őket rossz tulajdonságokkal.

Eszmélésünk eredményét cseréljük, néha futtatjuk. S ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, csak úgy, mint testünkben a rossz, szennyezett vér, elménk testnedve is rögösödhet. Körültekintően kell hát táplálnunk, hogy megőrizze egészségét.

Ahány ház, annyi szokás, ahány elme annyiféle eszme. De egyáltalán van még olyan eszme, ami nem lett feltalálva? Ami nem lett elhasználva? Vagy éppen kifigurázva, kifordítva, kisemmizve? Eszményi volna találni egy ilyet.

Az eszmélés elvesztése az önkívületi állapot elérése. Egyesek akarattal teszik, külső segítséggel, vagy éppen meditációval, de lehet valamely betegség tünete, vagy éppen következménye is. Az ilyen jellegű élmények mindig alapvető változást eredményeznek az elmében, a hozzáállásban, pedig akármi is idézze elő, bizonyosan nem természetes úton történik. Mert az elménk nem szokta jól érezni magát, ha kívül esik a saját állapotán. Tehát, hogy működik, ural, egységbe foglal, meghatároz, levezet, csokorba gyűjt, gondolattá, végül meggyőződéssé válik. Egyszóval dolgozik. Az átmeneti rövidzárlatok egy életre megváltoztathatnak minket általában.

S ha saját agyunk visz minket tévútra, akkor téveszméket fogunk gyártani.

Egy szó, mint száz, nincs még egy ilyen okos szó, ami ennyire átfogná társadalmunkat. Emberi életünk káposztalevelei, folt hátán folt gondolatok. Ott vannak vallásainkban, politikai meggyőződéseinkben, filozófiai találgatásainkban, tudományos kutatásainkban. Érdekes, hogy általában a szó egyes számú alakját használjuk milliónyi jelentése és jelentősége ellenére.

Az angol nyelvben a teória szót használják rá, mely görög eredetű szó, elméletet, elképzelést jelent. Ennek fényében eszméink csak bizonyításra váró tételek történelmünk idősíkján. S mint minden általunk felállított tétel, az eszme, mint alaptétel is fog tartalmazni legalább egy kivételt. Ami erősíti majd a szabályt.