Töprengés tél idején

Lágy lanka felett lebegő hópelyhek,
himbálóznak, szélben henteregnek,
fentről jönnek, a havasról, hol
fehér csuklyája simul mennyre a fenyőknek.

Valami bolyhos, puha dallam a folyóban ébred,
fehér csendjét félvállra véve,
vele együtt indul világot látni végtelen időbe'.

Nézem és hallgatom. Féltem őket.
A hópelyheket. A dallamot.
Ennek ártana a fagy, annak a nap.

Melyiket tarthatom meg magamnak?