Joe

Joe berúgta az ivó ajtaját, ami a következő pillanatban visszacsapódott az arcába, Perryvel a csavargóval együtt, némi nyomatékot adva ezzel a zuhanásnak. Nem volt sajnos ideje azonban elmélkedni a fizika eme törvényszerűségein, mert az ivóból kirontó hatalmas idegen már Perryn volt és ütötte. Ez még nem lett volna baj Joe számára, csak az volt kissé kellemetlen, hogy közben a csavargó a nadrágjába kapaszkodott. A hatalmas idegen szakszerűen dolgozott, áldozata lassan felismerhetetlenné vált.

- Elnézést uram, felfüggesztené kicsit eme könnyű délutáni elfoglaltságát? Nekem ugyanis mennem kellene.

- Hát menjen maga marha, de figyelmeztetem, hamar eljár a kezem!

- Uram, én megelégszem az iménti szemléltetésével, de nadrág nélkül nem hagyhatom el Nevadát. És a szegény jó bolond Perry engem használ kapaszkodónak.

Az idegen egy hatalmas mozdulattal rúgta el a szerencsétlent, aki egy odébb álldogáló sárga mén lába alatt landolt. Amaz haladéktalanul megharapta.

- Uram, én Joe vagyok!

- Jó magának. Én pillanatnyilag feszült vagyok.

- Milyen bűnt követhetett el egy hazátlan ember, amiért ilyen dresszúra jár?

- Nos ez az ember azt mondta, hogy itt megtalálom, akit keresek, és végre megölhetem, mint egy kutyát. De ebben a nyomorúságos kantinban még a levegő se mozdult órák óta.

-Még csak néhány órája van itt? Másoknak napokat kell várni egy kiadós verekedésre. Szerencsés ember maga, ideérkezése után szinte azonnal meg tudott ütni valakit.

A Holtak Völgyéből érkező szél hamar idegessé teszi az embert erre felé. S amúgy sem sok szamaritánus választja pihenőéjül ezt a koszos bádog kocsmát. A helyi legendák azt beszélik a Holtak Völgyében megszállni nem kifejezetten életbiztosítás, ezért aki csak teheti, akár félholtan is, de folytatja az útját. Aki elindul ennek a városnak az egyetlen utcáján, egyenesen a sivatagba megy bele. Az ott maga a halál. Mégis sokan választják ezt, mint hogy ebben az ivóban frissüljenek fel. Nem átutazóknak való hely ez. Ilyesmiket gondolhatott magában az idegen, miközben smaragd szeme felizzott a déli napon. Cserzett bőrére rálógott kócos szőke haja, arckifejezése nem sok jót ígért.

-Én ölni jöttem ide!

- Jó magának. De mit gondolt én bábszínházba?

- A kulturális élményeit tartsa meg magának! És most, mivel korábbi kontaktom jelenleg nem elég beszédes, maga fogja megmondani nekem, hogy hol van az a nyomorult hitvány féreg, akinek ki fogom tépni a szívét. Mert van betyárbecsület. Még itt a sivatagban is lennie kell. S az az ember elvitte, ami az enyém. S ezért meg fog halni.

- Ez így elég egyszerűnek tűnik. Tudna esetleg valami közelebbi személyleírást adni az úrról, aki ma délután el fog hunyni?

- Csak azt tudom, hogy csaló, hitvány gazember. És megszöktette a feleségemet. Valami Joenak hívják.

Állni látszott a levegő. Az idegen kissé félrehajtotta a fejét, ahogy gúnyos mosolyra húzta a szája egyik szélét.

-Mit is mondott az előbb, hogy hívják?

Rejtő Jenő emlékére