Egyszer volt, hol nem volt, egy harmadik kerületi panelban. Itt élt a szüleivel Panna, aki épp késésben volt. Még szinte rajta volt a reggeli pakolás, mikor kilépett az ajtón, és lesietett a lépcsőházban. Kint kellemes idő fogadta, madárcsicsergés, és roma árusok miközben a villamos megállóhoz sietett. Néhány hajléktalan épp a délutáni guberálásból tartott valami ismeretlen helyre, és most a villamost várta. Panna arra gondolt, hogy csak mellé ne üljenek. Panna modell volt, és egy szépségversenyre sietett, amit egy kastélyban tartottak. Azt mondták jó esélyei vannak, hogy megnyerje és ezt azzal nyomatékosították, hogy hercegnőnek hívták, aki nemsokára majd királynő lesz. És Panna hitt abban, hogy meg is nyeri.
Eközben a város másik oldalán Ricsi, fehér Simpson motorját indítgatta, hogy elmenjen az apjáért a kocsmába, ahová a délelőttös műszak után mindig bemegy. Nagy nehezen sikerült a művelet, és elindult. Arra gondolt, hogy nem késhet el a mai állásinterjúról, de ha az apja megint túllőtt a célon, akkor el fog. A József Attila Színházban ajánlottak neki munkát. Szerette volna megkapni.
Az apjára a kocsma előtt az egyik sörpadon talált rá, miközben fennhangon panaszkodott arra, hogy a megfosztották a családját a Magyar tróntól. Hogy királyi vér csörgedezik benne. Az egyik női felmenője hozzáment egy herceghez, gyerekeik lettek, de a herceg nem kapta meg a királyi címet, mert elmenekültek az országból, így a király másodszülött fiáé lett a trón. Az apja, miután ezt megtudta mindenkinek ezzel hencegett, fűnek fának mesélt olyan történeteket, amiknek a fele sem volt igaz. Ennek már több éve. De az óta sem hagyta abba. Egyszer még a TV-be is bekerült ezzel. A tévések kinyomozták a sztorit, és megállapították, hogyha az öröklési sorrendet néznék, valóban királyi sarj lenne az apja, de ennél nem csináltak többet, már csak azért is, mert a királyság elég régóta megszűnt, tehát nem túl sok jelentősége van. A férfi kiakadt. És azóta is azt hiszi, hogy jár neki valami… Valójában maga sem tudja mi az, amit akar. Haszon? Vagy hírnév?
Miután Panna levetkőzött egy nő jött be, középkorú lehetett, közönyös képpel végigmérte, majd ismertette számára a nap további teendőit, és az esti ceremónia ütemtervét, aminek pont úgy kell lennie, ahogy le volt írva. Aztán odaadta a ruháját a lánynak, és mondta, hogy várja a fodrász, és a sminkes, utána pedig fotózás, és, hogy siessen az öltözködéssel, majd egy szó nélkül kiment.
Panna felkapta magára a ruháját, és elment a fodrászhoz, majd a sminkeshez, közben pedig hallgatta a többi jelöltet, amint a körömápolási és nemi szokásaikat tálalják ki egymásnak. Mikor kész volt a smink, jöhetett a fotózás. Ott volt az ügynökség vezetője is Dragonov, egy kigyúrt ukrán, barna bőrű férfi is, aki egy sárkányt ábrázoló trikóban feszített, és épp egy lánnyal ordibált, akinek a foga közt kajadarabok voltak. A férfi azt mondta a lánynak, hogyha meghánytatja magát, legalább mosson fogat, mert hiába a kiváló smink, ha ott feszít a hányás a szájában. A lány zokogva kirohant. A férfi kiakadt, hogy a könnyei eltorzítják a sminkjét, majd sűrű szitkozódások közepette kiment. A fotós, mintha mi sem történt volna, hívta a következő delikvenst, és a történet folytatódott.
Richárd feltette a motorját a csomagtartóra, majd visszament az öregért, aki miután kipanaszkodta magát egy vita kellős közepébe csöppent, valahová a narancs, és a szegfű közé. Nehezen is akarta otthagyni a csatateret, amit az üres üvegekkel megrakott sörpadok jelentettek, de végül a fiával tartott, aki hazavitte a kocsival, majd felkísérte a lakásba. Ott sem sok szó esett köztük, csak a férfi füstölgött magában, amiért elnyomják a munkahelyén. Richárd érezte, hogy mennie kell, mielőtt a férfi rajta tölti ki a nyomorúságát. És nem is akart elkésni az interjúról. Köszönés nélkül lépett ki a lépcsőházba, és ment ki az utcára. Leszedte a motort a tetőről, és elindult az interjúra.
Panna került sorra, a gyomra pedig szaltókat vetett. A fotós mondta, hogy hová álljon, de a következő pillanatban pánikba esett, és elrohant. Nem tudta, hogy hová fusson, de az biztos volt, hogy nem akar ezek közé az emberek közé tartozni, mindenki gyűlölködő pillantásokat küldött felé, áskálódtak, és összesúgtak a háta mögött, és most csak futott, és futott, ki a kastélyparkba, a lemenő Nap fényében fürödve. A sövény mellett haladt el, mikor kivágódott az ajtó, és Dragonov jelent meg zihálva, és miután meglátta a lányt, utána rohant.
Richárd szomorúan hajtott hazafelé. Nem kapta meg az állást, nem tudta, hogy mi legyen, vagy mihez kezdjen ez után. Bízott benne, hogy ez majd összejön. Nagyot csalódott. Egy kastély mellett ment el, és épp látta, ahogy Dragonov elkapja a kastélyból kifutó Panna kezét, és rángatni kezdi vissza a kastélyba. A lány kiáltozni kezdett, de senki nem felelt rá. Az emberek mentek a megszokott kis vágyaik után, mintha zsinóron húznák őket. A zsinór végén egy új lízingelt autó, egy plazmatévé, okostelefon, vagy egy lakáshitel konstrukció várta őket karöltve szilikon bébikkel, akik csak rájuk vártak. Az egyik regresszív bábú megállt, mikor hallotta, hogy Richárd a földre teríti Dragonovot, és kiabálni kezd. Az ukrán felállt volna, de a következő rúgástól elvesztette az eszméletét, mint azokban az akciófilmekben a csúnya gonosz bácsik. A kastély felől zúgolódás hallatszott. Richárd felsegített Pannát, aki a füvön guggolt, majd a motorhoz kísérte. A lány engedte, és a fiú karjába csimpaszkodott. Amikor odaértek odaadta a lánynak a bukósisakját, aki miután felvette felült hátra. Nemsokára a vasparipa elindult a naplemente irányában, otthagyva a várost a medrében.
„Mikor gyermek voltam a szüleim soha nem tanítottak meg arra, hogy milyen fontosak is a mesék. Hogy azt az igazságot hordozzák magukban, ha az ember nagyon akar valamit kitartónak kell lennie. Hogy hinnie kell magában, és ha valamit nem ér el rögtön, azt még nem veszítette el örökre. De már tudom, hogy sosem késő hinni a mesékben. Talán a felnőtté válás küszöbén az embernek nem jogszerűen kéne elvesztenie a hitét ezekben. Talán csak törekednie kéne arra, hogy ő maga írja őket ezután.”
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése