Találékony a magyar irodalom, ami egy-egy téma kifejtését illeti. Nem is olyan rég egy érdekes párhuzamra lettem figyelmes. Meglehet, vakmerő összehasonlításra adtam a fejem, de írásomat nem a tiszteletlenség vezérli, sőt! A magyar irodalom két értékes kisregényéről szeretnék gondolkodni, amik szinte fej-fej mellett születtek két nagyon eltérő identitású és megítélésű író tollából, Móricz Zsigmondéból, és Rideg Sándoréból. Írásom nem kritika és nem elemzés, mindkettőt elkövették már előttem nagyon sokan remekül, azokhoz hozzátenni nem tudok, elvenni meg nincs miért. Egyszerű gondolatok ezek, amik ébredtek bennem a két kisregény megismerésével.
Móricz Zsigmond 1940-ben megírja örökbe fogadott lányáról, későbbi szerelméről, Littkei Erzsébetről, Árvácska című kisregényét. A regény kegyetlen társadalomkritika, az 1920-as évek paraszti világának bemutatása annak minden barbárságával. A kisregényből megtudjuk, hogy a kezdetben szülei látogatásában reménykedő Csöre később szembesül azzal a szívet tépő bizonyossággal, hogy valaha is lássa édesanyját, tragédiájának a tűz vet véget, a Móricz Zsigmondtól már-már megszokott, úgynevezett tisztítótűz. A kislány tragédiája borzasztó, az egész mű annyira nyomasztó, hogy nekem személy szerint szinte megváltás a végkifejlet.
A történet elementáris erejű, mondanivalója földhöz szegezi az olvasót, az egyes zsoltárok mind jobban fokozzák a lelki fájdalmat, míg végül az elviselhetetlenné válik, a befejezés úgyszólván elkerülhetetlen. S egy emberi lény személyes tragédiája egyetlen éjszaka alatt enyészik el; "Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára." Valahogy így fest egy árva gyermek sorsa az I. Világháború után Magyarországon.
Aztán egy másik író 1943-ban, a II. Világháború alatt szintén megírta a saját kisregényét. Történetének főszereplője saját maga, hatalmas humorral és műfajteremtő szókinccsel születik meg Rideg Sándor tollából az Indul a bakterház című írás, amiből 1980-ban film is készült. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne látta volna.
Regős Bendegúz kilátásai egy jobb életre semmivel sem kedvezőbbek, mint Állami Árvácska helyzete, mégis a fiúcska visszaemlékezésén generációk nevették könnyesre magukat.
Meglehet, hogy e két irodalmi mű megírása között mindössze három év telt el, a két történet mégis két Világháború magyarországi történelmét öleli át, s a mondanivalókból kiderül, hogy a lényeg szinte semmit sem változott. Csak a leírás módja.
A kislányt az állam pénzért adja ki nevelésre. Csöre első nevelő szülei Dudásék állati sorban tartják a kislányt, tettlegesen bántalmazzák, nevelőapja megbecsteleníti, rettenetes dolgokat művelnek vele. A kislány megtapasztalja, hogy a világon semmi sincs, ami az övé lenne, még a tulajdon teste sem, ha kint lehet a mezőn tehenet legeltetni, megváltás számára. Sorsa annyira szívbemarkoló, hogy könny szökik a szemembe.
Bendegúz ugyan nem árva, de szorult helyzetben lévő édesanyja egész egyszerűen eladja szolgálónak egy lókupec mellé, aki kis idő múlva továbbadja a Szabó bakternek. Ez a kisfiú szintén tehénpásztorként tengeti életét. Bizony őt is rendszeresen eltángálják, de visszaemlékezésén vele együtt nevetünk.
Az Árvácskában maga az élet a törvényhozó, Móricz igazságszolgáltatásában bűnös és ártatlan egyaránt elpusztul. Ki-ki önszántából, ki-ki mások keze által, s végül maga a gyermek, megváltás gyanánt.
Regős Bendegúz személyesen esküszik bosszút, fellázadva keserű sorsa ellen, meglehet, a regény félkegyelmű szereplői akarva, vagy akaratlanul, de a kezére játszanak.
Iskolába egyikük se jár, vagy nem járhat. Móricz Zsigmond erre nagyobb hangsúlyt fektet, sötétebben éli meg, ezt a tényt is a negatívumokhoz sorolja. Rideg Sándor szereplője nem sokat szomorkodik tanulatlanságán, hiszen tőle, magától tudjuk, hogy az felnő úgyis író lesz, és megírja majd memoárjait a bakterház lakóiról. Lássuk be kérem, így is lett.
A paraszti hiedelemvilág szellem-félése is mindkét kisregényben felbukkan. De míg az Árvácskában a „szellem” megjelenése tragédiába torkollik, a bakter halott anyósának „hazajárása” rendkívül sok helyzetkomikumot eredményez, fokozva vele a közönség széles jókedvét.
Az ötödik zsoltártól fogva Móricz kis árvája megtapasztalja, hogy a lelki megalázás nagyobb fájdalommal tud járni olykor, mint a testi, találkozik a halállal is, elveszíti az egyetlen embert, aki jó volt hozzá, helyzete egyre kilátástalanabb lesz, éheztetik.
Bendegúznak is meg van mérve az étel, ő azonban kiegészíti a vacsoráját, s megtorolja szállásadójának szűkmarkúságát. A bakter haldoklása és a piócás ember megjelenése merőben más színben tünteti fel a halált olvasói előtt.
Az Árvácska befejezésében Csöre már nem fél a tűztől, hiába tettek parazsat a kezére Dudásék még a mű elején. A szeretet ünnepén történő megszégyenítés rosszabb számára a halálnál, egyre inkább áhított édesanyja megjelenése megbékíti az elmúlással.
A ház, ahol laktak hamuvá ég, a havazás fátylat borít a szenvedés színhelyére. S összedűl a bakterház is végül a sok viszontagság közben, vagy inkább következtében.
Két nagyon hasonló gyermeksors, korántsem egyedül álló XX. században úgy hiszem. Az egyiken bánatunkban, a másikon jókedvünkben sírunk. Hogy van ez?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése