Mertem volna... (KK-V-FP)

Mertem volna szólni

csendbe rejtett szóval,

éneklő sírással,

kérkedő jókedvvel,

szépséges álmokkal

aranyló fényekben,

izzó ragyogással

álmos tavasz- létben,

köd-szülte napokban

sírva és kacagva,

bármi feneségnek

megfeleltem volna -

de nem felelhettem

kérdő szemeidnek...

........

Elillant hát a pillanat -

álmot hoz az éjjel,

álmomban már szabad vagyok

minden szenvedéllyel

kitör lelkem rabságából

megkeres, bárhol vagy

s veled repül a pillanat -

te vagy már a holnap.

Hajótörött e szerelem -

parttalan kívánság,

szívem terhét elvesztettem -

sirály sikolt bennem,

léket kapott lélekvesztőm

hullámsírban nyugszik,

sirálycsapat vijjog, rebben,

kört körre cikázik -

tengerárban megfürödve

naphídon repülnek,

aztán egyre távolodva

tengerbe merülnek -

köztük repül csukott szemmel

halott madár lelkem:

szabad vagyok, s szárnyalok

vad zúgó fergetegben!