Úttalan utakon Te őrzöl meg engem:
Ösvényt készítesz lábaim elé.
Sűrű sötétségben lámpásom csak Te vagy -
Igazságod: fény végig utamon.
Kedves illatoddal körülölelsz engem,
Díszes öltözéket készítesz nekem.
Rosszakaróim mind megszégyenülnek -
Trónodon mutatsz énnekem helyet.
2.
Fohász
Háborgó tengeren
Életem hajóját
Ó, Uram Te tereld nyugalmas vizekre!
Iránytűm: szavaid,
Karod az árbocom,
Életem kormányát igazítsd jó útra!
Bizony az igaznak
Sok az ellensége.
Ó, Uram, őrizz meg gonosz indulattól!
Amikor nem értjük Istent
Sok `miértemre` nem adtál választ,
S gátakat épít a "nemértés".
A gátakból pedig falakat von
Közted, s köztem a sötétség.
Valljalak-e mégis Istenemnek
Oly sok érthetetlen dolog közt?
Hol vagy, amikor Hozzád kiáltok,
S számomra válaszod Uram, nincs?
Árulód lesz-e az aggodalmas,
A bútól, a bánattól keserű,
Aki nem lát tovább fájdalmain,
S önsajnálatában elmerül?
Dönteni kell most, végleg, gyorsan,
Elszántan Dániel szavaival:
"...az Úr megszabadít, de ha mégsem..." -
a kereszttel mindent megkaptam.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése