Akrosztichon-virágok

Talán néhány felhőtlen, játékos, könnyed percet megérdemel ez a különös versforma.

Emlékeztetőül néhány gondolat:, avagy kedvcsináló ismertető:

"Akrosztichon:(gör.)olyan költemény, melyben a versszakok (esetleg a sorok) kezdőbetüi összeolvasva egy nevet v. valami mondást tesznek ki (többnyire a szerző nevét). Ha a sorok utolsó betüit alkalmazza igy az iró: telestichon, ha a középmetszetnél levő betüket: mezostichon a vers neve.

Nálunk e verselői játék különösen a XVI-XVIII. században volt divatban (Tinódi, Balassi, Ilosvai, Amade)"

Most csokorba gyűjtöttem néhányat a sajátjaimból, ahogyan régen, az emlékkönyvekben gyűjtöttük a sete-suta sorocskákat:

Tavaszhozó

H ivalkodón les a nap,

Ó vatos még a kacér!

V ersenyre kél két kis felhő,

I gézi őket a fény.

R eccsen a jégcsap a bokron,

Á gán csöpp rigó remeg.

G azos tövében bimbó,

O lvad körötte a hó:

K inyílt a tavaszhozó!

*

vágyódó

(fiamhoz - a hóvirág elé)

H allgatom a csendet

Ó rák napok telnek

V ágyódó

I mámmal

R eszkető könnyű némaságban

Á tvirrasztott éjek

G ond-szőtte magánya suttogja emléked

*

A hóvirágot görög mitológiában Hermésznek, a rómaiban Merkúrnak nevezték az olümposzi istenek hírnökét, aki álmot hoz a halandók szemére. Homérosz talán sugallni akarta az utókor számára, hogy Hermész gyógynövényének kivonata jótékony hatással bír, álomba ringat.

*

hajnali fénytánc

(A tavasz elé - az árvalányhajért…)

Á lmomban egy pirkadatkor

R éten szaladgáltam,

V advirágok hajladoztak

A rany harmatárban.

L ábam körül lágyan hajló

Á rvalányhaj táncolt,

Ny omában száz tüzes pipacs

H amvas szirma lángolt.

A merre a szem ellátott,

J árták a fénytáncot.

*

Már az egyiptomiak ismertek Izisz-haj nevű növényt. A görögök és rómaiak a hajszerű páfrányokat széphajnak és sokhajnak nevezték, ugyanis az ilyen páfrányokat (Plinius és Dioskurides) hajfestő és hajnövesztő szernek használták. A fehér, az Asplenium ruta muraria - Magyarországon is honos.

Diószegi-ék Füvészkönyve nyomán széles körben elterjedt az irodalomban és a nép ajkán.

Népszerűségét kétségtelenül a népies irodalmi irány költőinek köszönheti, első sorban Petőfi-nek, majd Tompá-nak.

Más költők a csendes esti szél bús leányaként eszményítették az árvalányhajat és – a szó eredeti jelentésével bizarr ellentétben – a hűség jelképévé avatták.

"Legények a leányhoz Hogy hivek legyetek, Bus Árvalány hajából Bokrétát kössetek."

*

Tavaszébredés

(Mirának)

A ranyló ágak moccanása

R igópár násza boldog tánca

A ndalító lágy tavasz-szonáta

Ny argaló víg szél dúdolása

E reszen ácsingó fecskeraj

S árgálló bokron kis csillagmécsek

Ő rködnek szendergő ágakon

*

(Danaé az a görög mitológiából ismert királylány, Perszeus jövendőbeli anyja,

akit Zeusz aranyeső formájában termékenyített meg.)

Fagyöngy-legendák

(fiamnak szóló)

F aágon sarjadó sóhaj nyomán

A ranyló fénykönny fák sudarán.

Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -

Ö rökzöld életet hazudó halál.

N émán meghajló fatörzs oldalán

Gy ászcsokor, büszke magány.

Fagyöngy-magány

F aágon sarjadó sóhaj nyomán

A ranyló fénykönny fák sudarán.

Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -

Ö rökzöld életet rejtő talány.

N émán meghajló fatörzs oldalán

Gy engéd ölelést vágyó magány.

*

(Baldur, a béke istene állítólag egy fagyöngyből készített nyíl áldozata lett, de jóságos anyja, Frigg, a szeretet istennője nem akarta bántani ezért a fagyöngyöt, inkább a szeretet jelképévé tette, és azt kérte az emberektől, hogy akik megállnak egy fagyönggyel teli fa alatt, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsátás jeléül.

*

A korai kereszténység idején a legenda szerint a fagyöngy egy sudár, magas fa volt. Krisztus keresztjét is törzséből ácsolták, ezért Isten megbüntette a fát, elvette törzsét, és élősködésre kárhoztatta.

Azóta élősködik a fákon, vizet szív el tőlük, rendkívül gyorsan elszaporodik, majd elpusztítja áldozatát...)

*

A NÁRCISZ BALLADÁJA

N em láttad még soha önmagad,

Á lmod, vágyad víztükör alatt.

R iadt szempár tükörképeden,

C élod: tudni, mi a szerelem?

I gaz-e, hogy majdnem elepedsz,

S mégis önnönmagad szereted?

Z avaros folyóban párod nem leled!

*

(A mitológiai Nárcisz még sohasem látta önmagát, tehát még nem különült el lelkében az én és a más.

Amint epekedve bámul a víztükörbe, és a tükörkép arckifejezésén azt veszi észre, hogy az is ugyanúgy szerelmes õbelé megriad: mit jelent ez?

Azt, hogy akit hõsünk szeret, arról egy váratlan pillanatban kiderül, hogy van belõle még egy ugyanolyan. Nárcisz "egyetlene" tehát nem egy egyedülálló teremtmény, hanem valaki másnak - természetesen nem tudhatja, hogy saját magának - a tökéletes kópiája. Ebben a különös helyzetben bizonyára villámként csapott mitológiai alakunk agyába a gondolat: miért épp azt szeressem, akit szeretek; miért ne szerethetném ennek tökéletesen azonos mását? Minek alapján válasszak? Nárcisz nem tudott választani, így aztán nem is tehetett mást, mint amit tett: elepedt.)

*

Orhidea-nász

O lyanná nyílsz, mint első csók után

R iadtan rebbenő szűzleány, ki

H ófehér fátylát egy éjszakán

I llatos, rezdülő vágy nyomán

D ús selyem-ráncú baldachin

E lé, szerelmét kínálva leteszi.

A ranyló fény fakad: gyönyörű, új tavasz!

*

Ezt a gyönyörű, különleges virágú növényt leggyakrabban a szépséghez, a nőiességhez kapcsolják.

Kellemes, és édes illatuk miatt az "illatok királya" címet adományozták neki. A leggyönyörűbb, legkívánatosabb nők illatát "orchidea illatú"-nak nevezték. Ezek a Cymbidium nemzetségbe tartozó kínai orchideák a Jance völgyében élnek vadon, de már ősidők óta a Sárga-folyó mentén is termesztik. Egy-egy különlegesebb színű virágért Kínában mindig óriási összegeket áldoztak a gyűjtők. A régi forrásokban gyakorta az igazi barát, a tökéletes jellemmel rendelkezők jelképei voltak. Az évszakok közül a tavaszt szimbolizálja. Az "orchidea-szoba" a fiatal lányok lakrészének neve volt. Leggyakrabban mindig a szépséghez, a nőiességhez kapcsolják, erre utal az is, hogy az orchidea jelentésű lan írásjegy kizárólag női utónévként

jelenhet meg. A vázában ábrázolt orchidea az egyetértés, harmónia jelképe.

*

Szivárvány utasa

Í rások mesélnek legendádról,

R emény, bölcsesség, s hűség virága,

I stenek hirnöke - igaz, bátor!

Sz ivárványon utazó szép nimfa!

(Egyetlen virág sem tükrözi olyan hűen a szivárvány szépségét, mint az írisz, melyet arról a nimfáról neveztek el, aki a görög mitológiában az istenek hírnöke volt, és a legendák szerint a szivárványon utazott.)

*

Bódító szépség

J átékos, bájos, rafinált lányként

Á llsz a tavaszban - rózsaszín, s kék szépség!

C élod a hódítás, de az időd véges,

I llatod csábító, kacér vagy, s negédes.

N em nyílik más virág s nincsen ilyen kényes

T öbb a kiskertemben, mely ifjú szívtől véres!

*

(A jácint illata édes, erős és különösen rafinált.

A legendák szerint a béke és az erő jelképe. Neve, Hyacinthus, a görög Huakinthos latin változata, egy ifjú neve, akinek halálát egy diszkosz okozta, a testéből kifolyó vérből pedig egy virág nőtt.)

*

A KANKALIN-legenda

K ulcs a mennyországhoz

A z „égi-kincs”- virág,

N apfényes tavasz-hír:

K is szentgyörgy-virág.

A ranysárga, bordó, sárga, kék, fehér,

L ila színek kavalkádja - végtelen remény!

I gazi csoda vagy, kis varázsnövény, ki

N appal, éjjel gyógyír, s szép álmot ígér.

„A legendák szerint a kankalin ősi varázsnövény volt, majd Mária-szimbólum lett. Úgy hírlik, hogy Szent Péter leejtette a mennyország kulcsát, s az gyökeret verve kankalinná változott. A virágzata ugyanis egy kulcscsomóra emlékeztet, és mint vallásos szimbólum a mennyek kapujának kulcsát is jelképezi.

A német neve: kulcsvirág.

Ismerik még „szentgyörgyvirágként” is, mivel György nap táján nyílik.

Tavaszt hirdető szimbólum.

(Forrás: Gyógyító növények c. enciklopédia, Internet)

*

Isten kedveltjei: IBOLYÁK

I stenek kedveltje, ki e nevet hordja,

B ékés, tiszta lelkét rejti, s önmagát áldozza

O da, hol a hűség várja: ő a „virág, maga.”

Ly ukas ingedre is hálafoltot hímez,

A ngyal-kék fényével melengeti szíved.

„Az ibolya a rejtett erény és szépség jelképe - szerénység, hűség, a virág maga. Mivel egyike az első tavaszi virágoknak, a görögöknél a föld újraéledésének jelképe is. A keresztény mitológiában a lila színe és illata miatt lett az áldozatosság megtestesítője.

Isten kedveltje - A kék ibolya pedig a hála virága. ... Jelentése virágnyelven: „Mennyországom kulcsa angyali tisztaságú szívedben rejlik”

*

Ibolya-láng

I rgalomért remeg ibolyaszín fénye,

B oldogtalanokért tavasz-ébredéssel

O mlik lábad elé. Angyal tisztasággal

Ly ukacsos, hűs földre, fűszálra hajolva

A lázattal áldoz: önmagát kínálja.

(„Az Ibolya Láng az új korszak - a vigasztalásnak, a tapintatnak és az ünneplésnek a fénye, ” hirdetik az angyalok küldöttei)

*

A pipacs haláltánca

Pirosló fényárban élheted

Irgalomból nyert létedet.

Pajkosan hajlongó siralomtáncban

Alig rezzenő szirmaid ránca

Cinkos halállal elsimul,

Sírodra harmatkönny, s fény borul.

*

(A mitológiában a két növény a mák és a pipacs az alváshoz és a halálhoz

kapcsolódik. A pipacs azonban a kiontott vér szimbóluma is. (A keresztény

irodalomban az a felfogás terjedt el, hogy a pipacs a keresztre feszített

Krisztus véréből sarjadt.

A római mitológiában Ceres Proserpinát keresve járja be a földet, de nem

lel nyugtot és nem képes elaludni. Ekkor azonban az istenek úgy rendezik a

dolgot, hogy Ceres léptei nyomán mákvirág és pipacs fakad, amit ő

összeszed, míg végre megnyugszik és elalszik. A pipacsról a rómaiak azt

hitték, hogy az maga Ceres (és néha Diána), mert legtöbbször

gabonában terem. A növekedésnek és az érésnek, de egyben az alvilágnak is

istennője. (Istennője továbbá az anyaságnak és a házasságnak)

*

(Forrás: Internet, Nagy Növénykönyv)