Egy vékony lány egykedvűen lépkedett a tavalyról itt maradt levelekkel teli járdákon. A felhők alól még ki sem bújtak a napsugarak. Amikor a buszmegállóhoz ért, leveregette a cipőjére ráragadt sárdarabokat. Öt perce van még indulásig.
Ma egyedül fog kimenni. Anya sem tudja, hogy elindult. Apa hónapok óta fekszik a szanatóriumban, s neki rendszerint együtt kell érkeznie, apa így akarja. Még most is többet törődik vele, mint önmagával. Ilyenkor ő, a lánya, a háttérben marad. Anya ellentmondást nem tűrően kibéreli magának az első helyet, nagy gesztusokkal irányítva a beteg ápolását. ..egyél még egy kis madártejet, ettől majd erősebb leszel!
Most, hogy felszállt a buszra, egy kis elégtételt érzett. Titokban fogja tartani. Jogában áll. Nem fogja erőltetni, csak arról beszélnek majd, amiről apa akar.Csak ketten.Felállt a székről. Mindjárt megérkezik.
Befordult a folyosóra, ahol apját a társalgó asztalánál találta.
- Hát te ?
- Kijöttem. Ki akartam jönni.
- Csak nincs valami baj ? Anyád ?
- Jól van, nincs semmi baj. Egy pillanatnyi csend következett. Nem tudja, hogy kijöttem. Hadd pihenjen, nem szóltam neki.
- Biztos nincs semmi baj ?
- Persze, hogy nincs. A lányok Pesten vannak, gondoltam, ráérek. Apuka ?
- Megvagyok, fiam.
Szótlanul fogták egymás kezét. A férfi valahová messze, nagyon messze nézett , mielőtt újra megszólalt.
- Nem lesz ebből semmi jó, kislányom.
- Dehogynem, apuka. Már közel a jó idő, meglátja, hamarosan jobban lesz.
Hiába néz rá ilyen biztatóan a lánya, most valahogy nem tud bízni benne, bármennyire szeretne. Egy hónapja még vígan kikísérte őket az autóig az udvarra, most meg az ágytól az asztalig is nehezére esik kijönnie.
- Nem , nem..
Meg ne fázzon itt, inkább bekísérem.- terelte el a szót Barbara. Aztán mit hozzak legközelebb, ha jövünk ?
- közben kicsomagolta a piskótatekercset, tudván , hogy ez a kedvence.
Apa megkóstolta, nehogy a lánya kedvét szegje.
- Itt van még valami... dugta a cigarettát a paplan alá...
- Csak benned bíztam - derült fel az öreg arca. Tudod, hogy anyád milyen.
Hiába kellene kerülni a dohányt, az orvosok napi két - három szálat megengedtek, tudván, hogy ilyen idős korban már nem tud leszokni. Meg aztán jót tesz a pszihés állapotának is.
Még egyszer megszorította az öreg kezét, és az ajtóból még visszaintett.
Anya ezt sohasem értette, hogyan állja meg, hogy ne sírjon. Márpedig apa őtőle egyetlen könnycseppet
sem fog látni. A látogatásból hazafelé mégis olyan torokszorító félelem fogta el, hogy önkénytelenül
tollat vett a kezébe. Pörögtek a betűk a papírlapon.:
BÚCSÚ
Köszönöm istenem, hogy könnyezel helyettem,
mert fájó lelkemben a jégcsap megfagyott.
Tehetetlen jajszó nem hagyhatja ajkam,
de valami azt súgja itt benn,hogy apám halott.
Felébredek.Nem, az nem lehet.
Hisz a folyosón még most fogtam kezed.
Arcodon bánat ült, szemed elrévedett.
Ültem ott melletted, ó, én szegény:
mert azt akartam ne légy most, csak az enyém !
most itthon vagyok, s arcod idézem én
s nem maradt mára csak a remény
hogy nem volt hiába kettesben veled,
miközben átadtad minden szereteted.
Ma már csak magamnak
mondom én titkon a neved :
Jó apám, az enyészet
tőlem többé már el nem vehet,
mert örökké él az EMLÉKEZET ! Ebben a percben megszólalt a telefon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése