Egyszer volt, hol nem volt,... szóval, élt a mi Csipkerózsikánk megszokott luxusában, amikor eljött a mese szerinti 15 éves kora, meg a baleset azzal az orsóval, és abban a pillanatban az egész palota elaludt, szegény kislány is, zengett a ház a horkolásoktól... Csak a kuktafiú járt jól – legalábbis azt hitte -, mert elmaradt a beígért pofon. Persze ez csak úgy történt, mint a hitelrendszerrel szokott – minél tovább toljuk ki, annál magasabb árat kell majd később fizetni.
Szóval, telt, múlt az idő, és csak aludt, aludt a palota minden élőlénye, s közben a várat befutotta rövidtávon igen jó eredménnyel a futórózsa. De hiszen könnyű dolga volt neki, mert száz év állt a rendelkezésére!
Sok álruhás királyfi vágott neki, hogy a királylányt kiszabadítsa, mert a híre persze elment a dolognak, és a föld, meg a birtok ugye elég vonzerő a királylány feltételezett szépsége mellett is. Szóval, sokan jöttek, de nem voltak elegen, mert csak egy kellett volna, az igazi, aki mindent visz, de pont az nem jött sokáig. Persze hogyan is jöhetett volna, hiszen még meg sem született azokban az időkben. De az idő eközben haladott sietve, és ennek örömére megjött a mi királyfink is, aki délceg volt, rendelkezett két felsőfokú nyelvvizsgával, megszerzett két diplomát, és volt mit a tejbe aprítania is, mert kapott ajándékozási szerződéssel édesapjától első diplomája örömére egy szép, tágas rózsadombi villát is. A közgazdasági diploma dacára volt humorérzéke, meg egy nagy büdös romantikus lelke is a mi királyfinknak, nem beszélve kalandvágyáról, mely így, a húszas évei végén abszolúte még normálisnak is volt mondható. Szóval, ahogy a vizsgáin, úgy a rózsarengetegen is átvágta magát, és megpillantotta végre a várva várt királylányt. És nem kellett csalódnia! Gyönyörű volt! Nézte, nézte, majd odahajolt a lány fölé, és már-már megcsókolta, amikor átfutott rajta egy gondolat, melytől libabőrös lett egy pillanat alatt: szent ég, ez a leány csaknem száz évvel idősebb nála! Leült, lassan tenyerébe temette az állát és töprengni kezdett:
- Amikor elaludt, akkor volt tizenöt esztendős, azóta eltelt száz év, tehát már száztizenöt éves, én meg most töltöttem be a huszonkilencet, tehát pontosan nyolcvanhat év van közöttünk! Még az anyám, nem, még a nagyanyám is fiatalabb nála! - hirtelen méregbe gurult:
- Tudod mit? Tartsd meg a birtokaidat! Kell a fenének egy ilyen vén dög!
Azzal sarkon fordult, és kiviharzott, vissza se nézett többé.
Szóval, telt, múlt az idő, és csak aludt, aludt a palota minden élőlénye, s közben a várat befutotta rövidtávon igen jó eredménnyel a futórózsa. De hiszen könnyű dolga volt neki, mert száz év állt a rendelkezésére!
Sok álruhás királyfi vágott neki, hogy a királylányt kiszabadítsa, mert a híre persze elment a dolognak, és a föld, meg a birtok ugye elég vonzerő a királylány feltételezett szépsége mellett is. Szóval, sokan jöttek, de nem voltak elegen, mert csak egy kellett volna, az igazi, aki mindent visz, de pont az nem jött sokáig. Persze hogyan is jöhetett volna, hiszen még meg sem született azokban az időkben. De az idő eközben haladott sietve, és ennek örömére megjött a mi királyfink is, aki délceg volt, rendelkezett két felsőfokú nyelvvizsgával, megszerzett két diplomát, és volt mit a tejbe aprítania is, mert kapott ajándékozási szerződéssel édesapjától első diplomája örömére egy szép, tágas rózsadombi villát is. A közgazdasági diploma dacára volt humorérzéke, meg egy nagy büdös romantikus lelke is a mi királyfinknak, nem beszélve kalandvágyáról, mely így, a húszas évei végén abszolúte még normálisnak is volt mondható. Szóval, ahogy a vizsgáin, úgy a rózsarengetegen is átvágta magát, és megpillantotta végre a várva várt királylányt. És nem kellett csalódnia! Gyönyörű volt! Nézte, nézte, majd odahajolt a lány fölé, és már-már megcsókolta, amikor átfutott rajta egy gondolat, melytől libabőrös lett egy pillanat alatt: szent ég, ez a leány csaknem száz évvel idősebb nála! Leült, lassan tenyerébe temette az állát és töprengni kezdett:
- Amikor elaludt, akkor volt tizenöt esztendős, azóta eltelt száz év, tehát már száztizenöt éves, én meg most töltöttem be a huszonkilencet, tehát pontosan nyolcvanhat év van közöttünk! Még az anyám, nem, még a nagyanyám is fiatalabb nála! - hirtelen méregbe gurult:
- Tudod mit? Tartsd meg a birtokaidat! Kell a fenének egy ilyen vén dög!
Azzal sarkon fordult, és kiviharzott, vissza se nézett többé.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése