A mese épp úgy hozzátartozott gyermeki világomhoz, mint saját fantáziám világa. Hamupipőke sosem lehetett volna az aki, ha én nem születek meg. Hófehérke azért volt olyan szép, mert én adtam neki kölcsön a szépséget. A hét törpéről is én gondoskodtam, hogy Hófehérke ráérjen félni a mostohától.
Ez volt, de már sajnos felnőtt vagyok. A mesék sem terjednek tovább a könyv lapjain, főleg, hogy fiam el sem viselné, hogy egy centivel is eltérjünk a leírtaktól. Lehet, hogy a gonosz mostoha nem is Hófehérkét, hanem engem mérgezett meg? ...
Csak én nem meghaltam tőle, hanem felnőtt lettem.
S abban a társadalomban, melyben a fantázia domináns szerepet vállalt, találkoztam újra Andersennel, Jacob és Vihelm Grimmel, Puskinnal, és Straussok húzták nekik a talpalávalót.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése