Itt hagyom a központot, és
a peremvidéken keresek
oltalmazó menedéket...
Tudom, hogy sikerül.
Arcomon kétely vaginája ül,
mint buzgó statiszta egy filmben...
Én meg bolyongok az idő terében, de
jól elboldogulok...
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése