Mosolyog az ősz,
ruháikat levetve
a fák napfényt öltenek.
a szél lebegtet ezernyi
táncolva szálló levelet
míg nevetve ellejtik
utolsó táncukat,
tiszta fényüknél
feléled bennem a hit.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése