Őszi fények (KK-V-FP)

Mosolyog az ősz,
amint ruháikat levetve
a fák magukra
napfényt öltenek.
Szívem megtelik örömmel,
amint a szél lebegtet
ezernyi, táncolva szálló,
aranyló levelet.
Csak nézem én,
amint nevetve ellejtik
utolsó táncukat,
tudván, hogy az út végén
az anyaföld majd
magába fogad.
Sietni kell,
várnak már a társak,
a költöző madarak
egymásra találnak.
Fénye mégis, mégis
itt hagy valamit,
ami gyönyörű, és örök,
ha kinyitja kapuit,
amit egyszerűen
csak így hívunk : a hit.