A szépség

Kata mindig is imádta a kozmetikumokat. Állandóan az ilyen üzleteket, bújta, folyton újabbnál újabb arcpakolást, testpakolást, hajfestéket, krémeket, testápolókat, parfümöket vásárolt. Biztosra vette, szépségét eme csodaszereknek köszönheti. Tudta, a férfiak nem szeretik úgy látni a nőket, amikor vastagon pakolások, és krémek lepik el a testüket, inkább a végeredményre kíváncsiak, ezért igyekezett az arcpakolások látványától megkímélni a párját. Leginkább akkor használta a varázsszereit, ha szolgálatban volt, ami elég sűrűn előfordult. Egyik alkalommal, egy habos kávé mellett a barátnőjével beszélgettek amolyan női dolgokról. Szó került persze a férjekről, a kozmetikumokról, a fogyókúrákról is, mint mindig, ha nők egymás között csevegnek.

- Azt hallottam, ha naponta 5 percig fejen állsz, akkor fogyni fogsz! – mondta Zita.

- Micsoda??? – lepődött meg Kata.

- Igen, igaznak tűnik, biztos forrásból tudom! – bizonygatta nevetve.

- Nahát! Ez… ez… Képtelenség!

- Nem, nem hiszem, hiszen a világ olyankor a feje tetején áll! Átrendeződnek a dolgok!

- Én nem bírok 5 percig fejen állni! – gondolkozott Kata.

- Én sem, de találékony vagyok, odatámasztom magam a szekrény elé! – nevette Zita.

- Hát az nagyon jó! Nem rossz ötlet! Fogytál már tőle?

- Még nem… nem olyan régóta csinálom! Olyankor bekapcsolok valami jó zenét, közben meditálok, és fordítottan szemlélem a világot. Megpróbálok mindent a másik oldalról is megnézni.

- Ez nagyon jó ötlet! Végül is, ha nem használ, nem is árt… ki tudja… - sóhajtott Kata.

- Én is így gondoltam, de hidd el, egész jó! – mosolygott Zita.

- És mit szólt hozzá Péter?

- Á! Nem előtte csinálom, hanem amikor nincs otthon! Nem is tudja, úgysem értené meg! – legyintett nevetve.

- Értem! Az én párom sem… Szerintem én is ki fogom próbálni! Mit veszíthetek? – nevettek együtt a képtelen ötleten.

Kata azonban alig várta, hogy hazaérjen, és kipróbálja, milyen jó ötlet lenne, ha tényleg lefogyna pusztán egy kis fejenállástól! Úgy is tett, naponta öt percig fejen állt, amíg a férje nem volt otthon. Egyik ilyen délután eszébe jutott, kihasználhatná azt az öt percet a legújabb arcpakolására, egyszerre több dolog haladhatna. Felkente arcára a legújabb hófehér pakolást, betett egy halk nyugtató zenét, és módszeresen fejen állt. Nézte az időt, szemlélte a világot, a szobát fordítva.

Egy óvatlan pillanatban Jancsi benyitott a szobába a kisfiúk kíséretében. Azonnal hátrahőkölt, majd így szólt:

- Hú! Vigyázz Jocó! Meneküljünk! A törzsfőnök fejen áll!

Persze, Kata azonnal összeomlott a nevetéstől, az aznapi fejenállás befuccsolt.

Más alkalommal ajándékba kapott egy szedres agyagos testpakolást. Éppen a vasárnapi teljes generál előtt állt, úgy gondolta, most kipróbálja, Jancsi úgyis kinn van a garázsban, elmélyülten szerel valamit. Felkenegette gesztenyebarna hajára a legújabb vörös hajfestéket, mert nem szerette, hogy annyira sötét a feje. Ki akarta használni az időt, így egyúttal a legújabb zöld pórusösszehúzó arcpakolást is kipróbálhatta, majd eszébe jutott a szedres testpakolás. Közben persze zenét hallgatott, és elfelejtette bezárni a fürdőszoba ajtót. Éppen a tükörben szemlélte a rengeteg kozmetikum felszívódását, amikor Jancsi gyanútlanul, hirtelen benyitott. Úgy megijedt, mintha szörnyet látott volna! Kettőt hátralépett, és a mellére tette a kezét.

- Jézusom! Atyaúristen! Mi történt veled? – kiáltott fel önkéntelen ijedtségében.

- Miért? Mi történt volna? – lepődött meg Kata.

- Hogy nézel ki? Te Jó Isten! Mit csináltál magaddal? – mutatott a lila testre, a zöld arcra, és a vörös fejre.

- Így készül a nő! – nevette.

- Megijedtem! – lihegte.

- Azt vettem észre! – kacagta Kata.

- Őszintén megrémültem tőled! Úgy nézel ki, mint egy szörnyeteg! Hú! Maszk nélkül eljátszhatnád Frankenstein feleségét! – még mindig nem tért magához.

- Túl sok horrorfilmet nézel!

- Szörnyű! Nem hiszem el, hogy ez egészséges dolog! A többi nő biztos nem ilyen hülye! – tört fel az őszinteség Jancsiból.

- Szerinted akkor kinek adják el azt a rengeteg kozmetikumot, amit folyton reklámoznak, és amitől roskadozik az illatszerpolcok tömkelege?

- Én még ilyet nem láttam! – csóválta a fejét.

- Persze, ha eddig csak velem éltél együtt! A barátnőim is használnak ilyeneket! – duzzogott, és megnézte magát a tükörben.

- Naná, de biztosan kevesebbet!

- Te így még sohasem láttál engem! – feleselt.

- Nem, de legközelebb igazán megkímélhetnél!

- Te nyitottál be! Nem én hívtalak! – rántott egyet a vállán.

- Nyitva volt az ajtó! Miért nem zártad be?

- Elfelejtettem…

- Egyébként tudom már, ezért vagy te kövér! A sok zsír, meg a sok méreg felszívódik a bőrödön át, nem hagyod levegőzni a tested! Ilyet még nem láttam, viszont azt igenis látom, hogy minden este, meg reggel mennyi krémet kensz magadra! Nem látod? Én már szilikózist kaptam a sok hintőportól, amit te magadra kentél! – khm.. khm.. köhögött kettőt, bizonyítva igazát.

- Na, persze, ha egy csinos, agyonkozmetikázott nő elmegy melletted, azt bezzeg mindig megnézed! Majdnem kiesik a szemed! Kocsányon csüng! Így ni! – mutatta.

- Nem is!

- De igen! Láttam! Azt is láttam, hogy a szőkékre buksz!

- Nekem tetszik a te szép, egészséges barna hajad is! Minek kell mindenféle festékkel elcsúfítanod? Egyébként meg, hűséget fogadtam, nem vakságot!

- Áh Értem! Na, megállj csak! – csapott rá egyet.

- Ne érj hozzám azzal a kezeddel! – lépett hátra egy lépést.

- Barbit is annyira megcsodáltad, pedig vörös, emlékszel?

- Emlékszem! Az olyan nőket megcsodálom, ha csinosak, de mégis sokkal jobban tetszik a természetes szépség! Némelyiket pedig azért nézem, mert elborzadok attól, mit művelt magával! És vedd tudomásul, utálom a fekete ruháidat! Mellettem mindig feketében közlekedsz! Mit, vagy kit gyászolsz? Magadat? Engem?

- Most még ez is? Nekem tetszik! A fekete szexis! – dohogott.

- Kinek? Nekem nem! Emlékszel Évára, aki mindig feketében járt? Nos, nekem nem tetszett, pedig szőke volt, de a fekete szín olyan jelentéktelenné tette! Figyeld meg máskor, ha mész az utcán! Nézd meg azt, aki talpig feketében van, és nézd meg azt, aki színesben! A színek sokkal vidámabb képet mutatnak róla, jobban kiemelik az egyéniségét, fiatalabbnak látszanak tőle!

- Nahát! Nem gondoltam volna, hogy te ilyeneket is tudsz… - csodálkozott.

- Pedig tudok! És vak sem vagyok! – mutatott a szemeire.

- Akkor lemoshatom magamról a cuccot? Magamra hagynál? – kérdezte Kata.

- Még szép! – nevette Jancsi, majd kiment a fürdőszobából.

- Pedig tudd meg, hogy a nők ettől szépek! – kiáltott utána.

- Tessék?

- Ettől szépek a nők! – ismétlődött a megállapítás.

- Dehogyis! – lépett vissza - A szépség belülről fakad! A lélekből! Hidd el, én tudom! Látom! Biztosan te is jártál már úgy, hogy valakit megláttál, és elájultál a gyönyörűségétől! – folytatta.

- Hát… talán igen, talán nem…

- Ám amikor megszólalt! Jaj, bár ne tette volna! Én ismertem egy ilyen nőt! Szőke volt, gyönyörű, csinos, de a szájából annyi trágárság jött ki, azon csodálkoztam, hol lakik benne ennyi csúnyaság, ennyi utálat, és gyűlölet!

- Ki volt az? Ki volt az a nő? A szerelmed?

- Nem, dehogy, csak egy régi ismerősöm! Először akkor merült fel bennem, hogy a szépség nem minden, és az tényleg belülről kell, hogy jöjjön! Hidd el! Ma már más szemmel nézem az embereket, és a világot!

- Érdekes… - nézett Kata.

- Én azt mondom, a külső nem fontos, mert ha valakinek szép a lelke, azt a tetteivel, a szavaival bizonyítja, és szó szerint rá van írva kívülről is! Kisugárzik a belső szépség, vagy hogyan fogalmazzam. Amikor megszólal, egy energia burok veszi körül, amelyben mások jól érzik magukat… azt hiszem, ezt nevezem én szépségnek! Neked meg mondtam már többször, nem kívülről kell szépítkezned, hanem belülről! Meglátod, ha hagyod a tested levegőzni, regenerálódni, szép zenéket hallgatsz, és a szeretet uralkodik a lelkedben, nem lesz szükséged ennyi vacakra, hogy szépnek érezd magad! Szép leszel, hisz szép vagy így is!

- Na, ne! Egyik szavaddal ütöd a másikat! Te mondtad az előbb, hogy kövér vagyok! – vágott közbe.

- Igen, mondtam, mert nem bírom nézni, azt a sok mindent, amit magadra kensz! Hiába fogyókúrázol örökké, ha kívülről felszívja a zsírt a bőröd! Nincs rá szükséged! Mosolyogj, és szép vagy! Szeress, és megszépülsz! Arcod kisimul, szemed tükrözi a belső békédet!

- Ó! – csodálkozott – a belső békémet?

- Igen! Akkor mosd le magadról a sok vackot, ezt a rengeteg mérget! Megyek, még van egy kis dolgom, de utána sietek be hozzád! – mondta egy kedves mosoly társaságában.

Miközben megpróbált egy cseppnyi üres helyet találni Kata szájánál, ahol adott neki egy puszit, meglátta a vastag maszk alatt a kedves kis feleségét, a szeretni való, törékeny nőt…