a végtelen esti csöndben
hallgatnak a fák körülöttem.
Ilyenkor fáradt lelkem
egy kissé megpihen.
Az este a múlt
a csend a jelen
s ha bánatomat eltemettem,
itt, az alvó természetben,
szelíd béke lesz majd lelkemben.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése