Ülj mellém, ma is…: Önismeret, önfejlődés

...a Lehetőségek könyvével

Személyiségünk fejlődése talán életutunk legnehezebb, mégis legértékesebb próbatételeinek, kihívásainak eredménye. Ha életünk emlékezetes állomásain megállunk, visszatekintünk hátrahagyott éveinkre, létünk sorsfordító eseményeire, talán valamennyien úgy érezzük, nem volt hiába semmi sem. Tanultunk, okultunk örömeinkből, csalódásainkból, s ha jól figyeltünk benső hangjainkra, céltudatosabban, új reményekkel indultunk újra tovább a kijelölt úton, haladtunk céljaink felé, és lelki békénk - ha sorsunk útját jártuk, járjuk - már egyre ritkábban hagy magunkra minket.

Az önismeret önfejlődésünk legfontosabb mérföldköve, innen többnyire már nincs visszaút, óhatatlanul elérkeztünk a befelé, önmagunk felé vezető út egyik fontos állomásához, s ha képesek vagyunk elfogadni, majd fokozatosan megszeretni magunkat, felfedezni önvalónkon át a létezés csodáját, akkor hamarosan eljuthatunk oda, hogy érezzük: minden ember a testvérünk, mindannyian tiszta lélekkel érkeztünk, és gyarló tulajdonságaink ellenére keresni fogjuk, és biztosan megtaláljuk - nem csupán önmagunkban - hanem a másik emberben is azt, ami szerethető.

Efféle gondolatokat indított el bennem Kornis Mihály: Lehetőségek könyve című műve, amely méltó folytatása a Vigasztalások könyvének, hiszen aki olvasta, fontos filozófiai, életvezetési üzeneteket találhatott az olvasót közvetlen, természetes hangon megszólító sorok mögött abban a könyvében is.

„Vedd észre magad.

Az a pillanat lesz a második születésed. Nem futsz többé. S egy méltósággal teli, de agyonhajszolt üldözöttet pillantasz meg lelkednek tükrében. Önmagadat. Akit a világ irdatlanul közönséges slágerdallama egy látszatlétezés tabukkal csábító erdejébe csalt, és ott aztán kifosztott. Nézed magad merőn, kíváncsian, ámultan. Hát te vagy itt? Hol voltál eddig? „ - kérdezi az íróval együtt önmagától is, szinte harsogva az olvasó…

„A látszat megszállottjai képtelenek figyelmesen élni. Ha nem ellenük harcolsz, hanem a magad munkáját végzed csendesen, de figyelmesen… esetleg megtorpannak, hogy eltűnődjenek: meghökkentően rokonszenvesnek találnak téged, aki semmit sem akarsz abból, ami nekik kell. Vajon miért?

Tiszteld magad, és tisztelhetővé válsz. Akkor is, ha nem mondják.

… Aki érték, az fény.”

Hát nem különös? Élni tanít, önismeretre nevel, beszélget veled, felel örökké válasz nélkül maradó kérdéseidre úgy, hogy közben önmaga benső útját járja - halad veled együtt a fény felé.

„Hogy még élsz, világosan üzeni: viszontszeretnek. Tőled függ, mit látsz és mit értesz meg abból: újra itt a napfényes délután. És még hányszor jön el! S mi minden!

De van még egy ígéret abban, ha képes vagy hálát érezni, amiért élsz. Akkor ez a kíváncsiság végül az élet forrására irányul. S mivel az igazi szerelem szenvedélyes eggyé válás, ha menthetetlenül belezúgsz, belezuhansz az élet forrásába - ugyan ki különböztet meg tőle?

Hol talál fogást rajtad a halál?” - indít el ajánló soraival az önismeret, az értelmes emberi lét, sorsfeladataink megoldásának útján a szerző úgy, hogy az úton - ha elfogadjuk - hűséges társként, barátként, testvérként maradnak velünk lélekemelő gondolatai.

Hiszem, hogy az embernek meg lehet és meg kell találnia saját szellemi útját - abban a kultúrában, amelyben él - és ebben gyakran többet segít a művészet, az irodalom, a költészet, mint szakavatott pszicho-analitikusok.

Kornis Mihály könyve CD-rom melléklettel, a KALLIGRAM Kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben.

„Te vagy itt a kapu a jövőbe, vagy senki.” - üzeni az író, saját hangján, miközben szeretettel ajánlom a Kedves Olvasónak e sorokkal a Lehetőségek könyvét.