Semmirekellő (KK-V-FE)

Koszos úton, poros úton,
sötét éjjel lépked,
de nem figyelik, nem kísérik
őt, nappal sem a fények.

Néz ő rá tucatnyi
ismerős ismeretlen arccal,
de csak mosolyogva halad tovább,
nem törődve mával, se holnappal.

Útját fűrkésző kiváncsi tekintetek!
Vegyétek le róla a bántó szemeteket!
Múltjáról, jelenéről nem tudtok ti semmit,
háta mögött kibeszélitek, hazudtok, de mennyit.
Személye előtt kis pincsikké váltok,
tömegesen ti, a sarkát tapossátok.
Megváltozik majd, higyjétek, (ígérem) ha felnő(vök),
akkor majd nem mondhatjátok rá(m), hogy semmirekellő (kölyök).