A Nap nyugodni tér, nincs már több árnya
Keserű jajban tör ki az éjszakában.
Elalszik minden, még a tücsök se szól
Egy árva légy repked, de az se jól
Elkapta a sors hava
És magával ragadta
Az élet vízében
A bú hévizében!
Nyugtalankodik a táj, a hegy orma csúszik
Mert álomba ringatja az idő koptatott,
És mélyen belevésett karma rajta játszik
Ti hegyek, ti hiába a szél nyugtatott
Búból keserű szív
Életből könnyű hév
Az élet hevében
A bú keservében.
Jobbá tenném a világot
Zafír csillogású kővé
De nem engedik a galádok
Mert kezem vált kővé
Ledermedt életem
Te bús komor lelkem
Szunnyadj el már
Ha nem tudsz bár!
És mégis, mégis a sors nyer
Hiába folyt ez ellen annyi vér
Az élet sáros, hófödte mezején!
Nincs remény!
Nincs már semmi jó
Csak a bús, búskomor hó
Gorgói Démonok
Ti bús Aionok!
És ha nem hallod a dalt?
Hisz nem is hallhatod a jajjt!
Süket füled, botor szád
Melyen kicsúszik szó-vénád
Búbol keserű szív
Életből könnyű hév
Az élet hevében
A bú keservében
A bú keservében
S mégse a sors lendületében
Lásd meg, győzni nem lehet
Ezt Osszián is elmondja neked
Bár a dal mehet
De süket füleket kell lelned
Az élet keservében
A sors iszonyú dühében...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése