Szerelem félt... és...ből

Úgy ölj meg,

hogy a seb felszaggassa

minden örömöm, ami volt.

Éjhasadásnyi őrületben

a vigasztaló szó is fájjon,

s magam lehessek nélküled

összekulcsolt imákban,

világgá kiáltott

levetett rongy,

félredobott nyűg,

szentségtörő,

aki ma is félt még,

hogy kinevethessem

gyilkos vágyad.

Úgy ölj meg

szerelem...félt...és...ből...

magadban halálra-váltan,

újra és újra mindennap,

mintha élnék.