Téli karnevál (KK-V-NYK)

Szellő nyelvén nem értek,
így csak tovább lépkedek,
kértem tőle fújjon,
amerre rád lelhetek.

Embereken álarc,
torz énekét zengi mind,
maszkjuk mögött sírnak,
mind fagyosan rám tekint.

Karneváli hangulat ez,
hókönnyet hullajt az ég,
jeges táncukat járják,
hazug szavukat szél süvíti szét.

Akkor leveszik álarcukat,
mind rám vigyorog,
látom rothadó arcukat,
fagyott szívük nem dobog.

Köztük kutatlak egyedül,
a karnevál közepén,
színházi darab ez,
ködös fagyott tél éjjelén.

Káprázat itt minden,
semmi sem valós erre,
talán te sem vagy igaz,
csupán szívem reménye.