Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2012. január 25., szerda

Az epilepsziás

with 0 Comment


Az összejövetelen a régi ismerősök óvatosan köszönnek. Több évtizede láttuk egymást utoljára. Ez a röpke idő alatt nem tudhatták, sejthették, merre veszem majd az irányt: a teljes őrültség, kiszámíthatatlanság vagy egy csoda folytán a normalitás felé.

Csodálkozva néznek: összeszedett, nyugodt vagyok. Érzem a megkönnyebbülést rajtuk. Néhányan összesúgnak, de úgy, hogy én is halljam. Mintha egy kis provokációt is éreznék mögötte, de hagyom.

-    Meggyógyult.
-    Igen, valaki rendbe hozta. Remélem, tartósan.
-    Emlékszel, milyen vad volt?
-    Nem vad, hülye. Kezelhetetlen. Emlékszel, milyen rohamai voltak? Össze-vissza beszélt, hadonászott… Szinte féltem tőle, nem tudtam, mikor mit fog tenni.
-    Hát, nem voltál egyedül. Néha borsódzott tőle a hátam.

Táskámból előveszem a gyógyszerem. Az ismerősök diadalittasan összenéznek „Ja, nyugtató, hát persze.” – olvasható a szemükből.

-    Te, mit szedsz? – kérdezi meg a bátrabbikja.
-    Epilepsziára szedek gyógyszert. Tudod, nem minden epilepszia olyan látványos, földredöngölős, habzószájós…

A teremre mély csend ül.

Egy szempár a bűntudattól fájdalmasan felcsillan, feléje súgom: „nincs semmi baj.”
 
 

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.