2012. január 25., szerda

Csend, halál, szivárvány

with 0 Comment


Soha nem éreztem
még csak hasonlót sem,
ilyen csendet,
ilyen nyugalmat
a semmi ágyán fekszem
s a halál keze ringat.
Elmúlt idők
képei peregnek
dallamok, hangok
sírnak és nevetnek.
Illatok, érzések
csobbannak bennem
fodrokat képezve
víztükör a lelkem.
Borzongó érzések
hullámokat raknak,
de ringat a halál
és semmibe simulnak.
Hófehér felhőbe
gondolatom rajzol
szemeknek színét
lopja az avartól,
szedernek vére
bújik az ajkakra,
éjnek feketéje
hull a hajszálakra.
S a gyönyörű arcnak
bársony színalap
őzbarna fakéreg,
mellyen játszik a Nap.
Robban a csend
szívem dübörög,
a halál elillan
az élet felpörög,
kidob magából
a semmi ágya,
szivárvány a szerelem
s a felhőt glóriázza.


  
  

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.