elhagy a jó fiatalság, elfut a vak szerelemvágy,
mert öreges kínlódás zúg a fejemben a végről.
ó, a helyett inkább eleven nyaralás tele csókkal
jönne el értem, s adna nekem őrült lobogást, vért!
mindazonáltal a gyilkos gondolatok kidobálják
sorra az életerőt, míg tartani már csak a test fog.
rám szegezed szavaid, szeretőm lennél; dobozom még
nyújtja hazug hitelét, hogy e test, hogy e kéz mire képes;
sajnos a lélek, az éjbe beburkolt ész veri láncra.
így fakulok meg – zárol a vénség – míg ki nem oldasz.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése