Elmentem a kék erdőbe zöld ibolyát szedni
Elém jött ötszáz kölni, nem is kell keresni
Melyiket szereted én azt nem tudom, úgyhogy
Az összeset nyakadba zúdítom: Zutty!
(dramaturgia: legalább kettő kölnisüveggel a kézben.)
Húsvét napjára feltámad az Úr is,
ha fölkelek az ágyból feltámadok én is.
Ha nem hagyod magad szivaccsá locsolni
Szívességből kell majd nekem feltámadni.
Én vagyok a kertészlegény ötven méter slaggal
Kezemben negyven spricni, isteni képzavarral.
Nem tudtad jól bezárni az ajtót, ezért most letámad
X.-edik locs-ollód.
Voltak, idők voltak mikor elpusztultatok,
Fiúktól rettegve ágy alá bújtatok
Gyenge permet szálldos, ő küld üzenetet
Kaphatok egy csokit?
Kérhetek köszönetet?
Vízfüggönyön át nézem a tájat
Mintha százezer éve.
Szembe tűnik egy pillanatra
A jővő tojásképe.
Eső vagyok, hullhatok
Különben csak lé vagyok.
Málé, marha tocsogó
Összevissza locsogó,
Mentsenek meg hölgyeim
Hadd hulljanak csöppjeim
A vers vagyok, én vagyok
Céljaimhoz kész vagyok.
Ha nem untattam bennetek
Finom legyen tettetek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése