Érzés

Milyen érzés érezni a halált? Milyen érzés, mikor kopogtat az ajtódon? Nem érted jön, de te érzed, mikor elsiklik melletted, s ahogyan szeretted felé közelít. Ránézel szülődre s te érzed, áll ott valaki mellette, várja a pillanatot, hogy magával vigye őt…
     Ijesztő belegondolni abba, mi lesz, ha ismét át kell élnem a gyötrelmet, amit nem is oly rég. Kiből egykor lettél, elköszön tőled s elindul egy hosszú úton, egy más világba…
     Apámmal soha nem volt jó viszonyom, soha nem beszélgettünk, soha nem értettem őt s mégis, mikor utolsó napján, utolsó percében a szemébe néztem, egy pillanat alatt megértettem, mit akar s mit érez. Csupán egy másodperc alatt - bár némán, de elköszönt tőlem.
     Csak ültem s bambán néztem magam elé. Akkor tapasztaltam meg először, milyen a halál közelében lenni. Mindezt szinte gyermekként kellett megélnem. Az érzést a szívemben a mai napig egyedül cipelem. A fájdalom ott pihen mélyen és életem végéig cipelem magammal, mint egy nehéz rabláncot. Volt, hogy próbáltam az érzést elnyomni, de rájöttem, nem lehet. Életünk tele van nehézségekkel s ezt keresztként cipeljük hátunkon, mint egykoron Jézus. Mindenkinek meg van a maga keresztje, kinek könnyebb, kinek nehezebb.
     Olyanok vagyunk, mint egy óra. Ketyeg bennünk egy vekker s csak idő kérdése mikor hibásodik meg. Az óra pereg, az idő telik s mi észre sem vesszük. Meghibásodáskor kijavítanak itt-ott – az orvostudomány fejlődik -, de attól a vekker előbb-utóbb végleg elromlik, s végleg megáll. Erre mondom én azt, élj úgy, hogy napjaid meg vannak számlálva, s amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Szeress, ahogy csak tudsz, mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások. Szeretve születsz, s halj meg úgy is. Boldogtalan az, ki nem tud önzetlenül szeretni, mert az akképp is hal meg… Ezt soha ne feledd!
     Van, hogy olyan dolgokat kell átélnünk az életben, melyeket nem akarunk, de mint tudjuk, az élet nem kívánságműsor. Ezt a lapot húztuk, ez van. Mindennek oka van az életben, minden ránk mért csapással, fájdalommal tanulunk valamit… Alázatot.
     A halál felett uralkodni nem lehet, ezért félünk tőle. Az ember azért akar mindenható lenni, mindent uralni, mert fél, fél az ismeretlentől, fél a vereségtől - múltunkat ezért pecsételi megannyi háború. Határok vannak. El kell fogadnunk, hogy minket is teremtettek, s nem mi vagyunk a mindenható. Talán félni sem kellene, talán nem nagy kaszásként kellene elképzelnünk a halált… Talán a halál is csupán egy illúzió… Talán csak egy időre szűnünk meg létezni, s mint ahogy a természet körforgása, egy tavaszon mi is újjá születünk…