Ne vegye kedvedet,
ha nem nézi senki gyermeked,
te csak gondozzad,
ápold s feltétlen szeresd,
kezeddel takard,
ha fázik, s óvd őt,
ha valaki mégis
kívánja látni,
az csak ámuljon, bámuljon,
hogy e csepp szösszenet
egy igazi kincs,
s mások előtt
patyolat példát állít.
Hisz te vagy,
ki megszülte őt,
agyadból pattant ki,
mert az átvitt értelem,
most takarja
elkészült versedet,
a sorok közt,
mint kisgyermek tekint rád,
s te büszkén figyelhetsz,
hogy a piciny pólyából
hogy nő majd érett,
erős versláb,
mely rímekkel
ide-oda kalimpál.
S majd ha önfeledten felnevet,
te még büszkébb lehetsz,
a kíváncsi szemek
talán majd megértik versedet,
s boldogan figyelnek,
tán el is ismernek,
hogy milyen helyes lett
cseppnyi gyermeked.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése