(F.S. emlékére)
Hallani lehet a táj szuszogását
magába szívja a fagyos levegőt -
tiszta leheletén csüng életerőd
...állok a sírkert téli ragyogásán
gyöngéden karol belém a Természet
hunyor'gva nézem a pihegő Napot -
felettem suhan némán őrangyalod
mámor-felhőim véle becserkészed
hantok között nyugodik a békesség
szinte látom a pihenő csontokat -
vigyázom lépteim nyomát gondosan
mielőtt álmukat durván sértenék
előtted állok, kitől ma búcsúztam
ifjú-korom kedves emlékében élsz -
várom, hogy a sorsod ízét elmeséld
...
negyvenkét év vöröslik koszorúdban.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése