Elszaladt a róka

Elszaladt a róka
(csalafinta mesék 1.)

Egyszer egy legényke épp’ vadászni indult
− barátok kísérték: a bagoly, és a kakukk.
Ahogyan ott szépen, lassan mendegéltek,
a ravaszdi róka is éppen arra tévedt.

Lett is az erdőben jó nagy riadalom!
Így szólott a legény: elnémult a dalom!
Ahogy gondolkodott, félreállt kalapja…
- hopp, eléje ugrott egy csúf, vén boszorka!

- Hallod-e te legény, megsegíthetnélek,
de nagy ára van annak, mit cserébe kérek!
Dobd el a söprűmet – jó lesz venyigének −
de ha parancsolom, visszahozod, érted?

Ez volna az egyik szerény kívánságom,
s - legyek rögvest tündér - még azt is kívánom!
Szép tündérleányból − hites feleséged!
Reggelente forró csókkal ébreszt’nélek!

Megrémült a legény, de akármilyen fajta,
nagyobb az eszénél is az ő furfangja!
Még hogy őt az ágyban csókkal riogassa?
Nem jár túl az eszén a rusnya boszorka!

Ezzel megpörgette fején a kalapját,
elkapta a banya szép nagy furkósbotját,
s azzal úgy elverte, mint kisbíró a dobot!
Nyögött a vén banya, s egy utolsót rúgott.

Elugrott a legény, rúgás nehogy érje,
hazáig dalolta: ördög vigyen, nénje!
Kakukk rákontrázott, a bagoly is huhogva:
no, te vén boszorka, égsz-e a pokolba’?

(... Hogy a róka koma miért is járt arra,
nem tudhatja senki, csak a csúf boszorka.
Azaz hogy már ő sem: elment a pokolba.
A mesének is vége, elszaladt a róka!

S amiért e mese kicsit csalafinta,
ki bekukkant újra, rálel a titokra:
legközelebb majd a delfinről mesélek,
hogyan lopott sajtot egyszer az egérnek!)
*
(A sorozat első, verses meséje – szintén pályázatra készült, ahol kötelezően előírt szavakra épült a mese: legény, bagoly, kakukk, tündér, boszorka, róka. :) Innen a hangulati ihletés a sorozat további meséihez.)