Gazdátlan szerep

Rendezem magam ki rátok figyel
fehér vérem a napba szivárog
hús arcom rokon a semmivel
gazdátlan szerep amit vállalok

csontjaim közt fekszik valaki
nem látják arcom akik keresnek
barátaim ezt fogom vallani
lépésnyi romlott életem felett

az üvegen túl látható vagyok
miért baj ha ősz vagy roskatag?
de a versek még ártalmatlanok
hatalmas robaj kelti a szavakat

szivárvány görbület az ablakon
tüdőmbe ömlik versre inspirál
költői gyanakvással nézem vakon
hogy itt maradásra intett a táj…

Szorongva állok őszi hangulatban
fogyó életem nagy álmokat ringat
torkon ragad valami borzalom
és zivatar fosztogatja álmainkat…