Augusztus

Gyémántcsillagok égnek a fellegekben,
A napkorong magasan ragyog.
Kezét tárja a szél a gyermekeknek,
A vízparton tömeg nyomorog.
Augusztusi forróságban, rongyos lepedő takar,
Harmat nem borítja be a reggeli avart.
Zápor régen volt már, hiányzik a földnek.
Egy pillanatig azt gondoltam,hogy a nyár ölt meg.

Gyöngy harmat ízzel van tele a szám,
ködfoltos fényben ég a nagyvilág.
Kopott színekben pompáznak a mezők,
imával várja lelkünk az esőt.
Augusztus lázában szemét nyitja az ég,
mámoros oázis nekem a messzeség.
Pirkadatkor elindulok, néma föld a lábam,
kezem folyó s az út a hátam.
Szembe jön velem az idő,
görbe bottal koslat,
mikor elmegy előttem,
újra egyedül nézem a holdat.