Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. szeptember 1., vasárnap

Sötét Szárnyak Suhogása

with 0 Comment


Sötét Szárnyak Suhogása
                                   Robert E. Howard műve nyomán
Olyan pokolba küldtetek engem istenek,
amit tűrnöm tovább nem lehet.
Voltam gályarab, lapátom széttörött.
Az inkvizíció tüzes foglya,
leomlott a mocskos kínzókamra..
Vártam én szomj- és hirtelen halált.
Pestises voltam és varázs alatt, újraéledtem,
mint a keleti mesékben.
Most köröttem ezer vérpatak és
rettegett kardom semmit nem tehet.
Voltam itt ezrek reménye, forradalom és ígéret.
Most átkozom a csalárd isteneket,
kik szórakoznak ezen a koszos sárgolyón,
átkozom szellőjüket, és félelmes városaikat,
melyeket  a gaz ural majd be,
megtagadok múltat és jövőt, a tagolhatatlan,
kusza időt, a ködbefúló kozmoszt
és a szférák zenéjét.
Elátkozom magyarázataitok és saját potomságom.
A semmit nem ígérő Nihilt, mindent mi
rendet teremt és szétveti azt.
Megtagadom a fajt, amiben születnem lehetett,
megtagadom a piti halált és
a hozzá való életet. Ha valaha volt szeretet, részvét,
vagy szégyenpír, vagy vak düh, érthetetlen
gyűlölet itt,
ebben a koszos dzsungelben, hajnal előtt rájöttem,
hogy mégse érek semmit,
de az undok kedvetekért
nem emelek magamra kezet!

Ó halottak, ti már mindent látó és
mindent tudó halottak,
ti várakoztok.
Karmokkal feltépett testeitekkel,
Dióként feltört koponyáitokkal, benne
undorító szörnyek utolsó látásával
Nem fogadjátok el, mit ingyen felajánlok.
Várakoztok…
Maradhatok…

Nézd, Solomon Kane lovag!
Nézd a táj feléd mozdul, úgy
Adja kézre magát!
Önként simul az ág, a rost,
ellenállhatatlan tenyeredbe.
Lásd a csapda nagyszerűségét,
mennyire gyönyörködhetsz benne.
Nézd a tüzet, Solomon Kane, ahogy az egekig száll!
Lásd, ami ott pusztul nem karom, nem bőrszárny:
A halál pusztul el ott. És ezt nézheted és láthatod, és
úgy kikacaghatod,
ahogy az eszelősök se tudnak soha.
Vedd nyilaid: most tévedhetetlenek.
Csapj le kardoddal,
nem ember irányítja azt! Ma benned ül a központi világ
és lásd, ettől az idő is megállt.

És Solomon Kane, botcsinálta ember
érzi, ennél több, ő már soha nem lehet.
Parázs kialudt, fegyverek a kezébe.
Visszafordul az úton, ami egyszerűen
csak elvezet.



0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.