Sokan emlékszünk olyan esetekre, amikor ártatlanul elítélt embereket bocsátottak szabadon. Számomra igen emlékezetes az, amikor egy nagyvárosunk ingatlanokkal gazdálkodó vezetőjét állították bíróság elé, mert szinte minden esetben anyagi előnyök fejében döntött. Az egypár évtizeddel ezelőtti ügyben az ítélet egyévi szabadságvesztésről szólt, azzal, hogy a büntetést nem kell letölteni, ha a közhivatalnok a következő három évben nem sérti meg a törvényt. (!) Szerencsére az ügyészségi óvás után változtattak, mégpedig úgy, hogy háromévi szabadságvesztést le kell tölteni.
Na már most, ügyek mindig voltak s lesznek is, ráadásul napjainkban a korrupció elleni küzdelemtől hangos a közélet, a média. Anélkül, hogy ilyesmikbe most belemennék, inkább átadom a szót Bertolt Brechtnek, aki Bíráskodás című történetkéjét jó régen írta.
„K. úr több ízben bizonyos mértékig példásnak nevezte a régi Kína egyik jogszabályát, mely szerint a nagy perekhez távoli tartományokból hívtak bírákat. Ily módon ugyanis sokkal nehezebben lehetett megvesztegetni őket – vagyis nem kellett annyira megvesztegethetetlennek lenniük, minthogy megvesztegethetetlenségükre a helybéli bírák ügyeltek, olyan emberek tehát, akik éppen ezen a téren pontosan kiismerték magukat, meg nem is akartak jót nekik. Ezek a messziről hozott bírák a helyi szokásokat és állapotokat sem a mindennapos tapasztalatokból ismerték. Az igazságtalanság gyakorta egyszerűen azáltal nyer igazságjelleget, hogy sűrűn fordul elő. Az új emberek mindenről újonnan számoltattak be maguknak, következésképpen észrevették a szembetűnőt. Végezetül pedig nem kényszerültek arra sem, hogy a pártatlanság erénye kedvéért megsértsenek számos más erényt, mint például a hálát, a gyermeki szeretetet, a közelebbi ismerősök iránti bizalmat, és olyan bátornak sem kell lenniük, hogy ellenségeket szerezzenek környezetükben.”
Ki is vitathatná, hogy K. – teljesebb nevén Keuner – úr kortársunk is lehetne. Érdekes gyakorlatra hívta fel a figyelmet. Megfogadása esetén viszont, tekintettel arra, hogy kis ország vagyunk, korrupciós ügyekben határainkon kívülre kellene mennünk. Akár kelet felé. A teljes elfogulatlansághoz szükséges távolságot garantálnák például éppen a Kínából hívott bírák. A részletek nem izgatnak különösebben: bármelyik tartománya megfelelne.
Na már most, ügyek mindig voltak s lesznek is, ráadásul napjainkban a korrupció elleni küzdelemtől hangos a közélet, a média. Anélkül, hogy ilyesmikbe most belemennék, inkább átadom a szót Bertolt Brechtnek, aki Bíráskodás című történetkéjét jó régen írta.
„K. úr több ízben bizonyos mértékig példásnak nevezte a régi Kína egyik jogszabályát, mely szerint a nagy perekhez távoli tartományokból hívtak bírákat. Ily módon ugyanis sokkal nehezebben lehetett megvesztegetni őket – vagyis nem kellett annyira megvesztegethetetlennek lenniük, minthogy megvesztegethetetlenségükre a helybéli bírák ügyeltek, olyan emberek tehát, akik éppen ezen a téren pontosan kiismerték magukat, meg nem is akartak jót nekik. Ezek a messziről hozott bírák a helyi szokásokat és állapotokat sem a mindennapos tapasztalatokból ismerték. Az igazságtalanság gyakorta egyszerűen azáltal nyer igazságjelleget, hogy sűrűn fordul elő. Az új emberek mindenről újonnan számoltattak be maguknak, következésképpen észrevették a szembetűnőt. Végezetül pedig nem kényszerültek arra sem, hogy a pártatlanság erénye kedvéért megsértsenek számos más erényt, mint például a hálát, a gyermeki szeretetet, a közelebbi ismerősök iránti bizalmat, és olyan bátornak sem kell lenniük, hogy ellenségeket szerezzenek környezetükben.”
Ki is vitathatná, hogy K. – teljesebb nevén Keuner – úr kortársunk is lehetne. Érdekes gyakorlatra hívta fel a figyelmet. Megfogadása esetén viszont, tekintettel arra, hogy kis ország vagyunk, korrupciós ügyekben határainkon kívülre kellene mennünk. Akár kelet felé. A teljes elfogulatlansághoz szükséges távolságot garantálnák például éppen a Kínából hívott bírák. A részletek nem izgatnak különösebben: bármelyik tartománya megfelelne.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése