Mottó: A humorista olyan ember, akinek mókás rosszkedve van. (Jules Renard)
Tájékoztatás
Friss közlemény. „T. Ödönt a rendőrség erős felindulásból elkövetett eltűnés szomorú tényével gyanúsítja. A 48 éves háztartásbeli férfi felkutatására riporterekkel felszerelt expedíciót indítottak útnak.”
Interjú (I.)
– Üdvözlöm a stúdióban!
– Ööö…
– Hogy van?
– Ööö…
– Mi a következő terve?
– Ö…
– Lejárt az időnk! Köszönöm a beszélgetést!
Már minálunk, idén…
– Te nem olvasol újságot?
– Nem én, és tévét se nézek, a rádiót sem használom.
– Nem hiányzik?
– Egyáltalán nem. Én már mindent el tudok képzelni.
Falfelirat
Edit, szokjál le rólam! – vág szemünkbe az aluljáró falán.
Szebben is írhatta volna a kis lovag? Lehet, de hatásosabban aligha. A nyilvánosság ereje nem lebecsülendő, fokozására is határtalan az esély: bár hiányaink szaporodnak, falunk bőven van.
Az az erőszakos Edit – valószínűleg rohamosan távolodik.
Interjú (II.)
Komoly ember a képernyőn. A Ház folyosóján csípték el.
Elhangzik a kérdés. Mire a válasz:
– Ööö…
Többen felhördülnek. – Frappánsan kezdi – súgja nagy tisztelője, X.
Címerünk
Sokan vagyunk. Az utcákon szinte el sem férünk. Menetelünk, bár nem „egy emberként”. Haladunk, csak úgy előre. Várakozó tekintettel, felfelé fordított kezünket kinyújtva.
Nekünk nem jöttek be az „Isten majd megsegít”, „Csináld magad!” jelszavak. Kérnünk kell.
Címerünk a kalap.
Osztályozó
Gerinc van nép-nemzeti, szociáldemokrata, szocialista s még hosszabban sorolhatjuk…
El ne feledjük: van egyenes és nem egyenes gerinc is.
Tájékoztatás
Friss közlemény. „T. Ödönt a rendőrség erős felindulásból elkövetett eltűnés szomorú tényével gyanúsítja. A 48 éves háztartásbeli férfi felkutatására riporterekkel felszerelt expedíciót indítottak útnak.”
Interjú (I.)
– Üdvözlöm a stúdióban!
– Ööö…
– Hogy van?
– Ööö…
– Mi a következő terve?
– Ö…
– Lejárt az időnk! Köszönöm a beszélgetést!
Már minálunk, idén…
– Te nem olvasol újságot?
– Nem én, és tévét se nézek, a rádiót sem használom.
– Nem hiányzik?
– Egyáltalán nem. Én már mindent el tudok képzelni.
Falfelirat
Edit, szokjál le rólam! – vág szemünkbe az aluljáró falán.
Szebben is írhatta volna a kis lovag? Lehet, de hatásosabban aligha. A nyilvánosság ereje nem lebecsülendő, fokozására is határtalan az esély: bár hiányaink szaporodnak, falunk bőven van.
Az az erőszakos Edit – valószínűleg rohamosan távolodik.
Interjú (II.)
Komoly ember a képernyőn. A Ház folyosóján csípték el.
Elhangzik a kérdés. Mire a válasz:
– Ööö…
Többen felhördülnek. – Frappánsan kezdi – súgja nagy tisztelője, X.
Címerünk
Sokan vagyunk. Az utcákon szinte el sem férünk. Menetelünk, bár nem „egy emberként”. Haladunk, csak úgy előre. Várakozó tekintettel, felfelé fordított kezünket kinyújtva.
Nekünk nem jöttek be az „Isten majd megsegít”, „Csináld magad!” jelszavak. Kérnünk kell.
Címerünk a kalap.
Osztályozó
Gerinc van nép-nemzeti, szociáldemokrata, szocialista s még hosszabban sorolhatjuk…
El ne feledjük: van egyenes és nem egyenes gerinc is.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése