Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. január 8., szerda

Honvágy

with 0 Comment


Úgy érezte, az ígéret földjére érkezett. A pályaudvarról kilépve rabul ejtette a nagyváros. Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó magyar szavakat, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat. Földöntúli boldogság járta át egész lényét, csak állt, inkább lebegett a színes forgatagban. Percek, órák múltak, de nem érzékelte. Szél rohant végig a nyüzsgő úton, belekapott a hajába, és arcul legyintette. Ébresztő, mondta neki, és visszabillentette a földre. A magas házak mögül még kilesett a nap.
 Megigazította zilált fürtjeit, és elindult a megadott címre. A rettegett nagyváros barátságosan irányította lépteit, aluljárókon, földalattin, idegen utakon vitte puhán, könnyedén. Elmerülten olvasgatta az utcaneveket, szinte belebotlott a keresett épületbe.
Zsuzsanna és barátságos kis szobája örömmel fogadta, csábította, végleges maradásra biztatta. De éjszakánként csak forgolódott az ágyban, tépelődött, maradjon vagy hazamenjen. Itt a barátságos öröm, otthon a szürkeség, a megalázó kisebbségi sors.
 Győzött a csábítás!  Hamisan kacagott rá a város, de túlcsordult benne az öröm.
Nem sokáig tartott győztes diadala. Valami megnevezhetetlen félelem, sóvárgó fájdalom hatalmasodott el rajta. Mellkasában mozdony zakatolt, fújtatott, levegőért kapkodott, kiverte a víz. Egyre többet gondolt elhagyott otthonára, szürke kisvárosára, az ölelő hegyekre. Hiába csillogott, nyüzsgött csábítóan már a nagyváros. Hívta az otthona.
  Hazamegyek, szólt a szíve, s tiltakozó eszén úrrá lett. A félelem, a remegés kőzuhatagként görgött tova, könnyű boldogság iramlott szét testében.
A vonat vidám dalolása, játékos füttyentgetése elringatta. Sziklafalak, zúgó patakok,  otthoni táj ..... Ahogy nőttek a hegyek, úgy erősödött benne a megnyugvás.
A vasúti elágazás megállójában már nem riasztotta a szürke állomás épülete, hazai üzenetet hozott. Más nyelven szólt ugyan, de megértette, csak végtelen űr tátongott a lelkében. A  sok  magyar szóé,  amely megbabonázta a nagyvárosban. 
Átszállás után, szelíd dombokká zsugorodó hegyek közt suhantak hazafele. Virágos kis állomás, kedves otthon! Ismerős világ nevetett rá, és a nap is melegebben sütött.
 Visszahozta rettenetes honvágya, a szülőföldje.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.