Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. január 26., vasárnap

Fenyőfáim

with 0 Comment


Tompán szűrődik a fény
a vén fenyőfák között.
Bár napsugarak rejtőznek
a sűrű lombok mögött,
sötét a reggel.
Talán a Nap sem kel fel
idejében.
Bánat fut át az égen,
de ez mégsem szomorít.
Megsimítom a fenyőágakat.
Bár kicsit szúrós, érdes,
ha az ember nem  vigyáz.
Én óvatos vagyok.
S a sötétben minden fa
hűséggel rám vigyáz.
Körbeleng a gyanta illata,
mint egy lágy takaró,
lelkemet nyugtató kicsi ház.
Nem kell a Nap sugara,
e hűvösben elillan a láz,
ami rázta testemet.
Már nem fázom.
Azért magamon hagyom
kabátomat mégis,
mert hideg, éles a szél.
Már itt a tél,
de fenyőfáim megőrzik
tűlevelüket.
Nem eresztik, óvják, védik
pici testüket.
A telet élve, talán
csak ők vészelik át.
Ma éjjel velük maradok.
családtag vagyok,
befogadtak maguk közé.
Kiterítik ágaikat fejem fölé,
nem engedik a hideget testem köré.
Féltőn óvják lelkemet.
Őrzik álmomat,
hogy túléljem a telet.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.