2014. január 26., vasárnap

Kalandozások ( folytatás)

with 0 Comment


Észrevétlenül sirültek a házba a gyerekek egyenesen a kézmosóhoz, s nagy buzgalommal tisztították kezüket. Katika anyáskodó mozdulatokkal még testvére poros arcát is letörölte, Gyurika pedig a tollpihét kapta le a hajáról.
-    Üljetek le ebédelni - térült-fordult anyjuk a kályha mellett.
Ilyen szófogadóan soha nem ültek asztalhoz a gyerekek. A szerencse is pártjukat fogta, mert éppen akkor rontott be nagy lármával István és Jani, a két nagyobbik fiú.
-    Anya…, anya… nézd ! -  István diadalittasan emelte ki tarisznyájából a mai fogást.
Nagy büröklapiból csillogott elő a hal. Van két kiló is! - emelgették a csukát.
-    Jó, hogy nem vitt el! - nevetett a zsákmányra anyjuk.
-    Nem vitt el, de berángatott a vízbe, sokáig fárasztottuk - dicsekedett Janika is.
Az éhség s az ínycsiklandozó étel illata apjukat is becsalogatta az istállóból. A horgászok egymás szavába vágva mesélték a halászkalandot. Apjuk hamiskásan somolygott kis bajsza alatt, s nem állta meg tréfa nélkül.
-    Éppen az imént hallottam, hogy a híd mellett két gyermeket fogott egy csuka - s öblösen kacagva barackot nyomott fiai kobakjára, a halat is megemelgette, súlyát méricskélve lóbálta.
-    Van ez három kiló is!  - s a szeme úgy kacagott, mint tavasszal a réti virág.
-    Elég a beszédből, asztalhoz – vette komolyra a szót az anyjuk.
Sárga karikákban gyöngyözött a finom húsleves dagadó galuskákkal, ahogy szerették. Apjuk kenyeret szelt mindenkinek, s nekiláttak az evésnek.
-    Hát, ti mit csináltatok? - fordult a kicsikhez anyjuk.
De azok soha mohóbban nem ettek, nem jött a szó. Janika – szokása szerint– behúzott  nyakkal   lapított lopva sandítva Katikára. 
-    Boltosoztunk - hajolt mélyen a tányérja fölé a kislány, az arca lángolt, s torkában dobogott a szíve.
Ám nem figyelt fel rá senki, úgy elmerültek az evésben. Ebéd után egy kis pihenő járt   mindenkinek. Apa a padkára dőlt le, anya halkan leszedte az edényeket, majd leült a sarokkanapéra a kézimunkájával. A gyerekek kimentek az udvarra. A nagyobbak az árnyas körtefa alá húzódtak olvasni, István könyvéről nagy csíkos tigris bámult, Janién meg egy kis róka üldögélt.
A kicsik a homokozóban hallgatagon készítették a tortákat, de ott feszült bennük a csavargás és a hazugság zaklató érzése.  Mellettük nyelvét lógatva heverészett Morzsa kutya, a majorság a  töröbúzakas ( kukorica góré) alá húzódott a tűző nap elől, az istállóból egyhangú kérődzés hallatszott, néha kolomp csendült. Szél se lebbent, a csűr felől pedig meleg szénaszag hömpölygött. Az álmos csendet kapunyitás zaja verte fel. A gyerekek odapillantottak. Feri bácsi jött széles mosollyal.
-    Hallom, mázsás csukát fogtatok - fordult incselkedve a nagyobbakhoz.
-     Hát, nem volt mázsás, csak szinte - vették a tréfás szót a fiúk.
-    Nini, a  felfedezők!  Jól elcsavarogtatok hazulról! - fordult a kicsikhez most Feri bácsi.
-    Miféle felfedezésről beszél, Feri? - lépett ki a tornácra anyjuk a beszéd hallatán.
-    Máriskó a templom előtt látta a kicsiket ma délelőtt - válaszolta gyanútlanul.
-  A templom előtt? Az nem lehet, kicsik még, magukra nem engedjük el őket. Másokat láthatott Máriskó.
- Pedig ők voltak, még ki is nézett a kapun utánuk az asszony, azt hitte maga is ott van valahol.
Anya arcára ráfagyott rosszat sejtve a mosoly.
-    Gyertek csak ide! - szólt szigorúan a kicsikhez.
Fejüket lehorgasztva vánszorogtak oda a gyerekek.
-    No, halljam, mit is csináltatok ti a délelőtt? - feszült nekik a kérdés.
-   Az ú..gy volt…, ú.. gy volt…., tátongott  gyámoltalanul Gyurika, de nem jött a szó.
-  Mondd te, Katika! -   reccsent anya hangja.
-  Háát…izé…, Morzsa..h.. kibújt a kapu alatt, s.. mi is utána…h… -  szepegte a kislány.
    -   Kibújtatok a lappancs alatt?  - rémüldözött anya, - s utána?
     -  Kimentünk az utca sarkáig…, a…aztán  a templomtoronyhoz…
     - A templom tornyához! Ti ketten? - ijedt meg anya.
    - I…gen.., s felmásztunk a toronyba is ….,s eltört a mécses,  sírásba fulladt  Katika hangja.
Úgy tűnt, órák múltak el, amire megszólalt az anyjuk.
-    Elszöktetek itthonról, és hazudtatok! - hallották a lesújtó, döbbent szavakat.
-    Mit tanítottam nektek? Halljam ! - szegezte nekik a kérdést.
-    Aki ma hazudik, az holnap lop - motyogták a bűnösök.
-    Tovább, tovább! S a szófogadatlanságról?
-    Szófogadatlan sáska, a sírját megássa  -  szepegték .
-    Ne felejtsétek el soha, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.  Megértettétek?
-    I-igen, megértettük - szipogták alig hallhatóan a kis bűnösök.
-    Ehhez tartsátok ezután magatokat! Most elmehettek.

Nocsak, talpraesett kis lurkók - dünnyögte elismerően Feri bácsi.
-     Azok biza, de jöjjön már be a hűvösebbe - tessékelte  a vendéget kedves hangján.

A gyerekek pedig megszégyenülten kotródtak a homokozó sarkába, s szótlanul gunnyasztottak még sokáig.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.