Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. január 8., szerda

HENRIK TITKOS NAPLÓJA, ÉS SZÓRVÁNYFELJEGYZÉSEI 5.rész

with 0 Comment


Április 23. Kedd vagy Péntek, este 11.30

Most vagy a szédülésemtől, vagy a Bertától, de itt a fogadószobában mindig hol itt, hol ott, kidudorodik a fal.
Ezernyi repedés támad a dudorodás pillanatában a falakon, illetve a vakolaton, aztán mikor visszaereszkedik, a repedések eltűnnek, mintha sosem lettek volna, bár így, hogy végiggondolom, Berta arcán láttam ilyen számtalan repedésre emlékeztető ráncot....és amikor nevetett...hát az még rémálomnak is durva.
Az egész arca egy repedéstömeggé változott, amitől szinte elveszítette minden emberi arcra emlékeztető formáját, ha ugyan valaha is volt neki ilyenje. De még szerencse, hogy nagyon ritkán nevetett, -  mondhatnám soha. És most már nem is nevet soha már, akár a Poe Hollójában a beszárnyalt holló. Ha- ha!
Most kíváncsi vagyok, lészen é foganatja kitalációmnak, mert azt ötöltem ki, hogy a ház minden helységében kiakasztottam egy figyelmeztetést: senki emberfia ne motoszkáljon a szobákban ezentúl, mert engem- a tulajdonost- zavar. Most kíváncsian várom a motoszkálókat, mert jönnek és jönnek, és meglátják a kiírásomat, mit fognak erre lépni, mert megtiltom, egyenesen megtiltom, hogy kellemes elmélkedő nyugalmamat folyton megzavarják lidérces matatásaikkal.
Éjszaka a padló alól mindig megszólalnak azok a sziszegő- ingerült és türelmetlen hadaró hangok, amik mostanság minden éjszakámat tönkreteszik, és hiába figyelek, nem tudom megérteni mit mondanak, de tegnap óta olyan különös módon emelkedik helyenként a padló, mintha egy nagy lepke akarná magát kiszakítani a szőnyeg alól.
A távoli, fájdalmas kiáltásokban elvegyül egy francia gyermekdalocska, amit biztosan nem is ismerek, de mégis nagyon ismerősnek hat. Bár így esténként, amikor már a küszöbön kapar az éjszaka, nem is lehet megkülönböztetni igazán semmit, de semmit, és így, a fotelben üldögélve lassan én is láthatatlan leszek, mint a lőcsei fehér asszony. Ebben az a szerencsés, hogy az éjszakával érkező vendégeink sem tudják igazán hol vagyok, mert eggyé válok a falakkal és légzésem is megszűnik, belefolyok a szőnyeg mintáiba, és kívülállóként élvezem a színjátékot a makacsul gőzölgő sötétségben.
Ütni kezd egy távoli toronyóra, az az érzésem a vén, betemetett kútból jön a hang, és az óra mutatója,- merthogy egy kékes ködön keresztül biztosan látom,- ,emberi karokból van kikészítve, - ami rendkívül érdekes- , mert érzem, az egyik a Berta karja, a másik pedig az én kezem.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.