2014. január 8., szerda

Lali, a homokszínű macska kalandjai (3)

with 0 Comment


Lali és a pöffögő - berregő hangos szörny

Lali, miután kipihente magát és felébredt mély álmából rettenetesen ijesztő hangot hallott. Rettegett, nem tudta, miféle szörny is költözhetett az új lakásba. Hangos sírásba és kiáltozásba kezdett.
– Barnahajúúúú! Barnahajúúúú!
De a Barnahajú nem hallotta meg a kiscica keserves nyávogását.
–  Na most mit tegyek? - gondolta magában - bátor leszek és megkeresem, lehet hogy éppen őt támadta meg a szörny, nekem, mint az új legjobb barátjának meg kell védenem!
Ezzel elindult lassú, puha léptekkel a konyha ajtaja felé. Hátát laposra vette, s úgy settenkedett a szörny közelébe, akinek hatalmas hosszú ormánya volt és kicsi, piros teste, de a hanga az valami borzasztó és úgy látta ez a homokszínú kiscica, hogy meg is támadta a szörny a gazdáját. Látta, ahogyan az a hatalmas ormány a Barnahajú keze köré csavarodik, ekkor megint hangos kiáltozásba kezdett:
– Barnahajúúúú! Barnahajúúúú! Engedd el azonnal a legjobb barátomat te rusnya nagyorrú!
A Barnahajú hirtelen megfordult, a szörny orrát Lali felé tartotta, s a cica annyira megijedt, hogy egy méternyit ugrott a levegőben, s hangos fújtatásba kezdett.
– Pfff! Pff!!! Töff - töfff! Engedd el a barátomat! - kiáltott rá a hangos szörnyre - Engedd el azt mondtam, te, te... pöffögő-berregő!
A pöffögő - berregő hangos szörny ormánya elindult Lali felé, s a mi kis kandúrunk úgy megijedt, hogy csak porzott az út utána. Feltekerődött a szőnyeg, s felborult az a kosár is, amire ugrott, miközben menekülni próbált, végigszaladt a függönyön s végül a hűtő tetején talált menedéket,  onnan, már felborzolt szőrrel tovább kiabált:
– Azonnal engedd el a barátomat! - majd hatalmasat ugrott a szörny piros hátára, s éles karmaival kaparni kezdte azt. Úgy harcolt a szörnnyel, mint egy igazi lovag a tűzokádó sárkánnyal. Tépte, harapta, rúgta a pöffögő-berregő hátát, amíg az el nem hallgatott.
– Barnahajú! Látod? Megmentettelek!
Mondta büszkén a bátor macska, aki közben már szőrét is a helyére állította
– Látod? Nem engedtem, hogy bántsanak téged!
A Barnahajú hangos nevetésbe kezdett
– Most miért nevetsz ki? Nem fáj semmid, ott sem, ahol megakart harapni ez a rusnyaság?
– Nem fáj semmim, Lalkó. - nevetett tovább.
– Akkor min nevetsz?
–  Drága kiscicám! Hiszen ez csak a porszívó! Ezzel szedem fel a koszt és az összetört üvegmacska darabjait a földről! Ez nem bánt senkit! És rajtad nevetek, hogy még milyen butuska vagy!
– De, de, de...... én azt hittem, hogy bántani akar téged, és én meg akartalak menteni. Jajj Barnahajú, én úgy féltem! Azt hittem, meg fog téged enni!
A Barnahajú Lali felé hajolt, majd ölbe vette a kis puhatalpút.
– Köszönöm, hogy így aggódsz értem, én is nagyon szeretlek, de ettől a háztartási géptől sem nekem, sem neked nem kell félni!
– De azért nem baj, ha én nem fogom őt szeretni?
– Nem is kell, az a lényeg, hogy mi szeretjük egymást, és köszönöm, hogy ilyen hősiesen megvédtél!
– Hát... nincs mit, de azért még én szemmel fogom tartani ezt az izét... porszipolyt....
Lali és a pöffögő - berregő hangos szörny azóta sem békültek meg, de ezen a napon a két legjobb barát megtapasztalta, hogyan is kell megvédeni akár foggal-körömmel is azt, akit szeretnek.
-folyt.köv.-




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.