2014. április 27., vasárnap

MAMA

with 0 Comment


Régen elment, nem él már közöttünk,
mégis gyakran őrá emlékezünk.
gondoskodó, fürge, jó anyámra,
szép szemére, kedves mosolyára.

Látok én egy aranyhajú asszonyt,
aki színes lepke módra táncolt,
mosolyától fény szökött az égre,
befestette azúrszínű kékre.

Évek jöttek, háború és ínség,
mosolyából így lett keserűség,
mégis harcolt, erővel és hittel,
családjáért törhetetlen szívvel.

Haja őszült, arca mégis szép volt,
ha nevetett, ragyogott az égbolt.
Betegség és fájdalom gyötörte,
szeme fényét lassan letörölte.
.
Kismadár lett, aki sosem szárnyal,
kíntól szenved megcsonkított lábbal.
félmosollyal lassan búcsút intett,
láthatatlan képekre tekintett.

Tudta ő, hogy közel már a végzet,
Istenétől már csak egyet kérhet,
legyen újra aranyhajú lányka,
párja karján örömtáncát járja.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.