2014. április 27., vasárnap

Nem sírsz egyedül

with 0 Comment


Szomorú vagy.
Nézem könnyeid,
ahogy fakóvá mossák
szemed kékjét,
s mint apró gyöngyök,
álladig gurulnak.
Tenyerembe temetem arcod.
Remegsz, mint törött szárnyú
fióka, ki a fészekből
kiesve hontalanná vált.
Nem érted miért hallgatok.
Nekem nem szabad sírni.
Férfi vagyok,
törhetetlen szikla, támaszod.
Ám belül, szétguruló gyöngyeid
vihart kavarnak.
Lelkemet öntözi jeges zápor.

Tenyerembe temetem arcod.
Nem sírsz egyedül.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.