2014. augusztus 13., szerda

A HUSZONKETTŐHUSZAS JÁRAT

with 0 Comment


Az utolsó percben esett be a pályaudvar peronjára, csapzott haja, izzadó arca, egy űzött vadra emlékeztetett. Két bőröndjét szárnyaszegetten vonszolta maga után, a kimerültségtől szinte a földön húzva. Nehezen kapkodta a levegőt, csak le ne maradjak-ismételgette gépies rémülettel. Az utolsó peront elérve, nagy lendülettel fellökte bőröndjeit a lépcsőkön, majd utánuk kapaszkodott.
Abban a pillanatban a szerelvény megrándult, és lassan elindult. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, teljesen ki volt merülve. Két csomagjával elvonszolta magát az első fülkéig. Csak egy pocakos öregúr, és egy fiatal nő ült benne, a férfi újságot olvasott, a nő elgondolkodva nézett ki az ablakon az egyhangú éjszakába. Biccentettek egymás felé, majd utolsó erejével felpakolta csomagjait az ülések feletti hálóba és lerogyott. A nagy csendben, csak a kerekek monoton kattogása hallatszott, hirdetve az állandóság egyeduralmát.
Eltelt vagy negyed óra, mikor érezte kezd magához térni. Megszűnt a gyűlölt izzadás, jólesően bizseregtek túlerőltetett lábai, hátának görcsbe merevedett izmai is fellazultak. Kényelmesen hátradőlt, és behunyta szemeit. Egész valóján elömlött egy boldogságtudat, sikerült! Nem késte le a járatot. Visszagondolt az utolsó fél óra  küzdelmeire, reményvesztett pillanataira, a szörnyű percre, mikor a lépcsőkön kinyílott bőrönd kihányta tartalmát a koszos járdára. Mindegy - nyugtatta magát. Elértem a vonatot, és ez a lényeg. Az eredmény számít, a siker elhalványítja a hozzá vezető út viszontagságait. Élte a megkönnyebbülés emelkedett perceit, boldogságában, dúdolgatni kezdett, persze nagyon halkan, nehogy utazótársai hülyének nézzék. A kupéban nem történt semmi változás. A fiatal nő mereven nézte az éjszakát, az öregúr rendületlenül az újságjába temetkezett. A kerekek monoton zenéje elálmosította, érezte hogy zuhan az alvás mélységei felé, ernyedt lélekkel hagyta magát elsodródni. Elaludt.
Mindenféle kusza és összefüggéstelen álmokban kallódott, forgatták és lökték az események, mint egy faágat a megáradt folyó. Hol egy bálban táncolt egy nagyon kövér nővel, majd egy mocsárban vergődve küzdött az életéért a felé kúszó hatalmas anakonda egyre közelebb csúszott reszkető alakjához.
Majd egy cukrászdában ült az anyjával, és krémest evett, amiben talált agy nagy hernyót.
Ettől aztán felijedt álmából, nagyon megkönnyebbült, hogy csak álmodott.
Feltűnt neki, hogy a vonat egyre vadabbul száguld, szóvá is tette az öregúrnak, aki szerint minden rendben volt. .A kusza álmaim miatt lehet bennem ez az érzés-gondolta, és rágyújtott. Lassan elhatalmasodott benne egy gyanakvó szorongás, már vagy tíz perce ébren vagyok, és most is úgy érzem, nagyon gyorsan megyünk. –motyogta zaklatottan, de nem jött rá válasz. A kocsi kerekeinek szapora kattogása lekeveredett a szél egyre erősödő süvítésével, ez a hang idegeibe markolt. Megpróbált fegyelmezetten viselkedni, tekintettel két útitársára, akik maguk voltak a megtestesült nyugalom. Elővette az előző nap vett képesújságját, de nem volt türelme olvasni. Kiment a folyosóra, hátha találkozik a kalauzzal, és megbeszéli vele aggodalmait, de a folyosó üres volt. Benézett a mellettük lévő minden kupé üvegajtaján, de nem látott senkit. Ezt végképp nem értem - mormogta, hogy lehet, hogy az egész kocsiban csak hárman utazunk? A felismeréstől összeszorult a gyomra. Még a WC .- be is benyitott, de hiába. Sehol-senki.
Visszabotorkált a helyére, a kocsi annyira rázkódott, alig tudott kapaszkodva talpon maradni. Ez egy rémálom –gondolta, és idegességében érezte hátgerincén végigfolyni a jeges verítéket. Ha megállóba jutunk ,akár hol vagyunk,- leszállok-határozta el. Ezek az idegfeszültségek már nem nekem valók.
Visszaült helyére, és figyelmesen vizsgálni kezdte két útitársát. A fiatal nő, változatlan nyugalommal nézett ki az ablakon, az öregúr meg olvasott.
Te jó Isten - mondta hangosan, maguk nem érzik, hogy valami nincs rendben? A félelemtől kappan hangja idegenül csattant a sűrű kattogásban. A nő nem reagált, az öreg, leengedte újságját, és gyanakodva - bizalmatlanul ránézett.
Mi az, ami magának gyanús - kérdezte.  A szerelvény jól halad, késésről szó sem lehet. Nem értem izgalmának okait- szólt, és visszatemetkezett a lapok közé. Most már egészen összezavarodott. Lehet, hogy én tévedek? - gondolta, hallucináció az egész? Ha igazam lenne, kizárt dolog, hogy egyikük sem venne észre semmit. Jó lesz, ha összeszedem magam, még a végén azt fogják hinni bolond vagyok. Magára kényszerített nyugalommal ismét kényelmesen elhelyezkedett és erővel próbált másra gondolni. Nem igazán sikerült.
A kupéban egyre melegebb lett. Levette zakóját, de nem hozott megkönnyebbülést. Megérintette a vagon falát, meleg volt. Éppen érdeklődni akart útitársainál ennek okáról, amikor belé nyilallt a felismerés. A sebesség okozta súrlódás egyre erősebben melegítette át a vagon fémlemez falait. Hirtelen nagyon szomjas lett, de nem tudta hol a büfékocsi. Ismét kilépett a folyosóra, remélve, ott lesz némi levegő. Szórakozottan órájára pillantott, a mutatók álltak. Mi a fene történt ezzel - mondta, semmi baja nem volt mikor felszálltam, és még oda sem vertem sehova. Érthetetlen a viselkedése. Hitetlenkedve botorkált vissza a helyére.
Itt, mikor jön a kalauz? - kérdezte az öregúrtól. A kalauz-kérdezett vissza meglepetten. Már vagy félórája itt volt - mondta, és visszabújt a lapok mögé. Lehetetlen-gondolta elképedve, hogy nem emlékszem rá? Nem kérdezősködött tovább, érezte ,képtelenül hülye helyzetbe kerül, ha folytatja.
Meg tudnák mondani mennyi az idő-az órám tönkrement.
Sajnálom, de nincs nálam óra-válaszolt az öregúr. A fiatal nő nem is reagált kérdésére.
A száguldás folytatódott, a hőség egyre nőtt. Már törölgetni kellett arcát zsebkendőjével, a másik kettő még csak nem is izzadt. Nem tudta mennyi ideje utaznak, elveszítette minden időérzékét. A száguldástól és növekvő hőségtől kába volt és álmos. Nem értem-nem értem ismételgette magában, más nem jutott eszébe. Egy kiszolgáltatott, fáradt ember megtört tekintetével nézett körül, és úgy tűnt, az útitársak alakjai elmosódottak. Biztos a melegtől és álmosságtól van – gondolta, és lehunyta szemeit.
Mikor újra körülnézett, már áttetszően halvány képeit látta az öregnek, és a fiatal nőnek. Megdörzsölte szemeit, de nem lett élesebb a kép.
Mi van velem-ijedt meg, reszkető kézzel tapogatta meg izzadtságban fürdő arcát. Csak nincs valami bajom? Ez csak a már elviselhetetlen hőség miatt lehet –gondolta,de nem volt nyugodt.
A ködszerűvé halványult útitársak még egy darabig lebegni látszottak a kupé légterében, majd eloszlottak, mint a köd. Kábán felugrott, odaverve fejét a csomagtartóba. Az elviselhetetlenné nőtt hőségben, mintha kitágult volna a kupé, az ablak sötét üvegén lángnyelvek rajzai jelentek meg. Őt felkapta egy forró forgószél, egy darabig a semmiben lebegett. Még hallotta, hogy torka szakadtából felordít.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.