Kéz/s a kézben

Futok feléd s tőled, messzebb vagy közelre,
Tétova karodtól lökve és ölelve,
Télből a tavaszba, tavaszból a télbe,
Vakító sötétből éjfekete fénybe.

Tiporjunk virágot, ketten, kéz a kézben,
Fürödjünk meg együtt nevetve a vérben.
Rohanjunk, mint folyó, pusztítva a szépet,
Míg a fejünk felett holtak lova léptet.

Könnyezni kezd, látva, mivé lettünk, Madár,
Sikolyunktól reszket borzongva a határ.
Szeme villámot szór mennykőként a vízbe,
Sűrű ködöt borít, halva játszó szívre.

Kövesd az erdőbe, lélek nélkül, csendben,
Hol a fák közt bújva hozzám hív egy szellem.
S ha majd ott állunk mi, csak magunk, te és én,
Csókod rabja leszek láncaink letépvén.