Kortárs kórság

Kék ruhájú vakolat

mögött fuldokló csend,

dohos parfümbe áztatott 

szobámban hallgatok;

csapzott ágyneműm 

gyűrött káoszban

öleli megfáradt 

tagjaim szövetét.

Hallgatag gondolat-

sokaság rohan át

agyamon, hívogat

az ihlető erő,

s én ismét alkotok, 

itt, a ledfal előtt,

ülve áldozok a szépnek, 

törnek fel a képek.

Kezem alatt kattogó, 

billenő betűfejek.

Mit nekem golyóstoll?

Én lenni modern!

S e kortárs kórságtól 

vígan szenvedek.