2014. október 12., vasárnap

Monológ a Naphoz

with 0 Comment


Most csendesen agyalok, 
hol őszi szél betemet, 
még emlékszem, sugarad 
táncot járt testemen; 

kedvesen mosolygott
gondviselő arcod, 
míg felhőkkel vívtál
rendületlen harcot;

koronája voltál
az örökké forgónak, 
uraltad az eget, 
a hömpölygő folyókat; 

most csendesen agyalok, 
hová lett mosolyod? 
őszidő ellopta, 
s ködpokol kavarog;

lehullott koronád, 
elhagyod e kéket, 
keringő planétánk 
így halad a télbe.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.